Presbiteri Napok

A Nyíregyháza – Városi Egyházközség Presbitériuma lelkészeivel együtt 2015. február 13-14-én Berekfürdőn a Megbékélés Háza Református Képzési és Konferencia Központjában a gyülekezetüket érintő interaktív tanításban részesültek. A 27 fős csoport péntek este érkezett, az együtt eltöltött idő vacsorával kezdődött, majd az elszállásolás után Dr. Gaál Sándorné lelkésznő áhítatával folytatódott a János 10, 1-5 igeszakasz alapján. A jó pásztorról volt szó, aki maga Jézus Krisztus, nekünk az ő tanítását kell követnünk. Jézus mindig előttünk jár, ha ő utána megyünk, akkor nem tévesztjük el a helyes irányt. A presbitereknek is az ő nyomdokaiban kell járni a gyülekezettel együtt.

A bevezető igei szolgálat fő éneke a 133. zsoltár volt, amely a testvéri egyetértés áldásáról szól: „Ímé, mily jó és mily nagy gyönyörűség Az atyafiak közt az egyenesség, Ha békével együtt laknak, Mint a balzsam olaj, ők olyanok! Megáldja az Úr az ilyeneket, Nékik ad hosszú életet”.

DSC_0054

Az este további részében a csoport egymással ismerkedett a bemutatkozásnak egy különleges formájával: mindenki a 27 név közül húzott egy nevet és vele kellett rövid interjút készíteni az életéről. Ezek után ki-ki bemutatta a partnerét. Házi feladatként kaptuk, hogy a bemutatott társnak húsvétra egyszerű, személyre szóló ajándékot készítünk, emlékeztetve erre a különleges, meghitt alkalomra. A jó hangulatú ismerkedés után a vállalkozó kedvűek a szomszédos gyógyfürdőben késő esti lubickolásban vettek részt, a többiek pihentek.

Szombaton a reggeli után Dr. Lutzke Krisztina lelkésznő áhítatát hallgattuk a János 10, 6-10 igeszakasz alapján. Folytatta a jó pásztorról szóló példázatot, itt Jézus Krisztust mint ajtót mutatta be, aki által találunk jó legelőre és így tartatunk meg és nyerünk örök életet. A 475. énekünk 3. verse éneklésével maradandó lett számunkra az igei tanítás: „Zörgessetek buzgón Isten ajtaján….”

A délelőtti órákban Dr. Gaál Sándor esperes-lelkipásztor előadásában mély tanítást kaptunk a presbiteri szolgálatról „A jól forgolódó presbiter” címszó alatt. Az elméleti oktatás mellett azonnal rámutatott a gyakorlatra, a példák elő hozatalában bevonta a hallgatóságot is. Így élővé és élvezetessé vált az előadása.

DSC_0103DSC_0167

Az előadás igei alapvetése: „A vezetésben bevált presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek: elsősorban azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak” (1 Tim 5,17). Ki a jól forgolódó presbiter? „A jól forgolódó presbiter olyan példás életet élő egyháztag, akit a gyülekezet választ arra, hogy segítse és támogassa a lelkipásztort az egyház kormányzásában és szolgálatában”. Hat fontos területet jelölt meg, ahol a presbiterek ezt a munkát kiteljesíthetik: az Istennel, a családdal, a lelkipásztoraival, az egyházkormányzatával, egyháza szolgálatával és e világgal való kapcsolatában.

A fenti hat tétel elvi és gyakorlati területre kivetítetve került részletes bemutatásra, majd egy közösen elmondott imával zártuk az igen értékes gondolatokat tartalmazó előadást: „A gyávaságtól, mely elmenekül az igazság elől, a lustaságtól, mely megelégszik a féligazsággal, a felfuvalkodottságtól, mely úgy véli, hogy minden igazságot ismer: Óh igazság Istene, szabadíts meg minket! Ámen”.

Az előadás után a beszélgetésünkben megfogalmaztuk, hogy a presbitereknek valamennyi területen egyszerre kell jelen lenniük és a kapott kegyelmi ajándékok tudatos használatával végezzék a reájuk bízott feladatokat. A presbiterek elsősorban az igeszolgálat rendjéért, a gyülekezet lelki életéért felelősek, ugyanakkor az anyagi javak jó sáfárai legyenek és tartsák szem előtt a szeretetszolgálati munkákat és az intézmények működését. Elválaszthatatlan a lelkész, a presbitérium és a gyülekezet együtt gondolkodása, az őszinte, bibliai alapokon nyugvó munkálkodása. A cél: az egész gyülekezet építése, ahol minden igére szomjazó ember lelki otthonra talál, és a református identitás erősítése. Ezekhez a célokhoz kell megtalálni az utat a presbitereknek.

Először azonban a presbitereknek szükséges megerősödni, megújulni hitükben, komolyan venni a Biblia és hitvallásaink (Apostoli Hitvallás, Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás)

tanításait, rendszeresen látogatni a gyülekezeti alkalmakat és részt venni a diakóniai szolgálatokban.

Az előadás után megebédeltünk, majd felfrissülés céljából a Konferencia Központtal ismerkedtünk, Esperes úr részletesen bemutatta a termeket, a szomszédos ifjúsági házat, ahol táborokat rendeznek, valamint egy távolabbi telken a Nyírségi Református Egyházmegye nyári táborozó helyét.

DSC_0128

A séta után ismét előadás következett: „Szempontok és támpontok a gyülekezet építés területén” címmel. Az interaktív előadás központjában egyházunk jövőképe állt, ezen belül hogyan képzeljük el saját gyülekezetünk építését, növekedését, hitbeli megújulását. Fontos, hogy gyülekezettudatos egyházban és egyháztudatos gyülekezetben gondolkodjunk, a lelkipásztor-centrikus gyülekezetből a gyülekezet-centrikus lelkipásztor képe felé haladjunk. A lelkészképzést is új alapokra kell helyezni, aminek lényege az egyház-centrikusság, tudni kell megszólítani a különböző célcsoportokat, az igehirdetés álljon szolgálatuk középpontjában, mindenkinek ugyanarra a Jézus Krisztusra van szüksége. Éppen ezért az evangélium közlésének egyszerűnek kell lenni, erre csak az elkötelezett igehirdetők képesek. Igen lényeges kérdés gyülekezeti tagjainknak a nyílván tartása nemcsak azért, hogy pontos képünk legyen a választói névjegyzékben a tagok számáról, hanem azért is, hogy számon tudjuk őket tartani. A megszólításukhoz fontos, hogy pontosan tudjuk, kit mikor milyen alkalomra hívjunk meg, a rétegfoglalkozásunk így lesz eredményes. Ezt a célt szolgálják a templomunkban megtalálható és kitöltendő személyi adatlapok. Ezek feldolgozása alapján arról is képünk lesz, a város mely területe az, ahol a legtöbb református család él, ahova érdemes új templomot vagy közösségi házat építeni, ill. házi bibliaórát szervezni. Ezektől a szervezésektől is várjuk hitéletünk megpezsdülését. Az istentiszteletünk rendjén is változtatnunk kell, az egyoldalú kommunikáció gyakorlatától a kölcsönös kommunikáció felé haladjunk a jövőben, legyen több csoportos megbeszélés. Legyenek zenés istentiszteletek is, ahol orgonán kívül más templomba illő hangszerek is megszólalhatnak. Ilyen irányú elmozdulást jelentett az immár megvalósult angol-magyar nyelvű istentisztelet, melyen sok fiatal vesz részt és olyanok is, akik eddig nem látogatták a templomunkat.

Az előadás igei üzenetét a Heidelbergi Káté 54. kérdés-felelete foglalja össze : „Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétől fogva annak végéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke és Igéje által az igaz hit egységében egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe, azt oltalmazza és megőrzi. És hiszem, hogy annak én is élő tagja vagyok és örökre az is maradok”.

Dr. Gaál Sándor esperes-lelkipásztor az alkalom végén elmondta, hogy az itt elhangzott két előadás az alapok lerakását készítette elő a presbiterek és gyülekezeti tagok előtt álló feladatokban a gyülekezet építése területén. Mindenképpen hasznos volt ez az együtt gondolkodás a gyülekezet hitbeli megerősödésének elősegítésére. Ő maga is nagyon sokat tanult a presbiterek megnyilatkozásaiból, így jobban megismerhettük egymást, tudjuk, hogy kire milyen feladatot lehet bízni.

Együttlétünket imaközösségben fejeztük be, ki-ki hangosan elmondta hálaadó imáját.

A közös vacsora elfogyasztása után este haza indultunk.

Horváth Csaba

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.