Csillagpontról jelentjük

„Jó az Úrban bizakodni, jó az Úr!
Remélj és bízz benne, jó az Úr!”

Végre elérkezett a várva várt nap, 2015. július 21. kedd reggel, amikor is felszállhattunk a Budapestre induló vonatra, majd elindultunk Tatára jókedvűen, várakozva, vágyakozva. Szállásunk elfoglalása után gyalogszerrel fedeztük fel a Csillagpont helyszínére vezető utat, regisztráció után boldogan konstatáltuk, hogy „Jéééé! Mennyi ismerős van itt!”

20150721_081137


A „feltérképezés” után elérkezett a 19 óra, a nyitó istentisztelet ideje. Az igét Hajdú Koppány Szabolcs (Lovasberény) lelkész tartotta. A Máté evangéliumából felolvasott igéből megtudhattuk, hogy a tanítványok bizonytalansága és a mai ember bizalmatlansága mennyi dologban hasonlít. Azonban Jézus mindig hív minket, szól hozzánk: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” A bizalom általában egy kilépést jelent a komfortzónánkból, és ha sikerül is elindulnunk, gyakran megtorpanunk, önmagunkban sem bízunk, úgy érezzük, erre nem vagyunk képesek és elsüllyedünk. Ebben az igeszakaszban hangzik el Jézus kérdése Péterhez: „Kicsiny hitű, miért kételkedtél?”, mely ma hozzánk is ugyanúgy szól.
Szerda reggel fél 9-től készülhettünk a Csillagpont Band zenei szolgálata mellett az 1. főelőadásra, melyet Sóskuti Zoltán (Budapest-Rákoskeresztúr) lelkész tartott. Az előadás arra épített, hogy kiben is bízhatunk életünk folyamán. A teremtett világ egy tökéletes, bizalomra épülő világ volt (1.0 verzió), azonban a sátán kísértésével egy „új frissítésként” jelent meg a mai világ (2.0 verzió), ami arra buzdít, hogy senkiben ne bízzunk meg önmagunkon kívül. Ennek ellenére egyvalaki azonban mindig ott lesz, akiben megbízhatunk: Isten, aki neked is ezt mondja: „Itt vagyok, építsd rám az életed.”
A főelőadás után kiscsoportokban (a mienk a 34. kiscsoport volt, csoportvezetőnk Szilassy Péter Ákos) megbeszéltük a hallottakat. Nagyon jó kiscsoportba kerültünk, ugyanis mindenki őszintén meg tudott nyílni, és az előadásokon hallottakon kívül személyes tapasztalatinkról, élményeinkről, esetleges csalódásainkról is őszintén tudtunk beszélgetni. Egy kiscsoportnak ez a legfőbb feladata, hogy az együtt töltött idő alatt jobban megismerjünk másokat is és az egymás tapasztalataiból mi is gazdagod-hassunk, tanulhassunk.

11751764_940859325978370_43461061945719127_n
„Kiscsoportvezetőként részt venni a Csillagponton sokkal nagyobb élmény volt, mint korábban gondoltam és nem csak a jó sátorhelyek és rövidebb ebédsorok miatt . Az önkénteseknek két nappal korábban kezdődött a találkozó, így lehetőségünk nyílt bejárni a táborhelyet, megismerni egymást és persze plusz oktatáson is részt vettünk. Mivel egy kis csapat tizenévesnek az én vezetésemmel kellett feldolgozni a délelőtti főelőadásokat, sokkal nagyobb figyelmet fordítottam rájuk és biztosan ez is hozzájárult ahhoz, hogy az idei volt életem legjobb CSP-je.” (Sápi Anna)

20150725_094016
A kiscsoportos foglalkozásokat követték a különböző helyeken meghirdetett egyéb programok. Ezeken belül szerdán megtekintettük a „Biblia a biológiaórán” c. előadást. Dr. Koncz Gábor kisvárdai tanár mutatta meg a Biblia és a biológia párhuzamait, egyes bibliai betegségek biológiai, genetikai magyarázatait.
A szerda esti áhítatot Szikszai Szabolcs tartotta, aki Kecskemétről érkezett hozzánk. Zákeus „evolúciójáról” volt szó, hogy a fáról lemászva hogyan engedte el Zákeus az egyetlen dolgot, ami biztonságot jelentett számára, a pénzt. Egy nagyon fontos gondolatot emelhetünk ki az áhítatból: „Nem bizonyítani kell, hanem bízni!”
Minden reggel ötféle reggeli áhítat közül lehetett választani, mi a „Barátok közt” megnevezésűn vettünk részt, itt a kisvárdai gyülekezet ifjúsági lelkésze, Bogáti Attila szolgált.
A csütörtök délelőtti 2. főelőadáson a téma a csalódás volt, ezen belül a másokban, a képességeinkben, az önmagunkban és az Istenben való csalódás is szóba került. Az Istenben való csalódás főként abból fakad, hogy nem tudjuk értelmezni a cselekedeteit, ugyanis mi másképp látjuk a dolgokat, mint Ő. Azonban a csalódásainknak nem kell feltétlenül az ellenségeinkké válniuk, sőt ellenkezőleg, ahogyan Sóskuti Zoltán fogalmazta: „A csalódásaink olyanok, mint a stoptábla: megállítanak minket az útkereszteződésekben. Fájnak, megsebeznek, elbizonytalanítanak, mégis barátinkká szelídülhetnek, hasznossá válnak számunkra.” Sőt a csalódások lehetőséget kínálnak arra, hogy megálljunk, magunkba nézzünk, és olyan dolgokat fedezzünk fel magunkban, Istenben, amit eddig nem ismertünk, feltegyük a megfelelő kérdéseket, újratervezzük azt, amire szükségünk van.
A főelőadás után ismét a lehetőségek tárháza tárult elénk. A „Hirdesd az Igét!”című programon lehetőségünk nyílt a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökével, Dr. Fekete Károllyal, illetve több világi gondnokkal beszélgetni. Szóba került, hogy igazából mi is a gondnok feladata, illetve milyen is az egyházi vezetők munkája. A program céljául tűzték ki, hogy a prédikáción túl párbeszéd alakuljon ki a lelkipásztorok és a gyülekezeti tagok között.
A csütörtök esti áhítatot Mikló Boldizsár tartotta, aki Jákóhodosról, Erdélyből érkezett ifiseivel. Sadrak, Mésak és Abédnegó tűztől való megmeneküléséről volt szó. Megjelent mellettük egy negyedik alak, aki megmentette őket a tűzhaláltól. A Csillagpont szervezői is hasonló helyzetben érezték magukat az elmúlt két évben a bizonytalanságok miatt, azonban mellettük is ott volt egy plusz alak, aki gondoskodott mindenről. A kárpátaljai magyarok is ilyesmi helyzetben vannak, valós tűz, fegyverek kereszttüzében élik mindennapjaikat.
Csütörtök este a most felvételizők részére „Ponthatár party-t” szerveztek. Itt a felvett hallgatóknak lehetőségük volt megismerkedni, beszélgetni az adott város egyetemi lelkészeivel.
Péntek reggel ismét csatlakoztunk a kisvárdai ifis gyülekezethez.
A péntek délelőtti záró 3. főelőadáson a csalódásnak nem csupán a rossz volta került szóba. A baj akkor történik, hogyha beleragadunk ebbe a helyzetbe. Sóskuti Zoltán egy igen hasznos és életre szóló tanáccsal zárta le a három napos előadássorozatot: „Ha összeomlik minden, ha elbizonytalanodsz egy krízis kapcsán, akkor egyetlen középponthoz kötözd, láncold oda magadat, …. egy dolgot soha ne engedj el, hogy Isten így is, most is, akkor is, annak ellenére, mégis szeret, úgy ahogy vagy, bármennyire hűtlenül, bűnösen viselkedtél, mégis szeret, ezt az egyet ne engedd el.”
A kiscsoportos beszélgetések után ismét több lehetőség közül választhattunk. A „Gazdálkodj okosan” előadáson Püski Dániel debreceni egyetemi lelkésszel beszélgethettünk “keresztyénként a pénzügyekről” címmel. Költségvetést készítettünk és tanácsokkal látott el bennünket a várható pénzügyi teendők-kel kapcsolatban.
Élőműhely és kóstoló: bibliai ételek bemutatón Fördős Kata elénk tárta, hogy milyen ételeket és italokat fogyasztottak a bibliai időkben. Megkóstolhattuk a kecskesajtot, a lépesmézet, gyümölcssalátát készítettünk, majd közösen elfogyasztottuk.
A péntek esti áhítaton Molnár Sándor (Budapest-Külső Kelenföld) szolgált. Mindenkiben van egy Isten alakú űr, amit próbálunk pótolni mindenfélével, de semmi nem tud úgy kitölteni, mint maga Isten. 2 lélektant vezetett fel az áhítat során: „bízom hogy” illetve „bízom mert”. A „bízom hogy” a magamért való váltságadást foglalja magába, bízom, hogy eleget tettem azért, hogy Istenhez jussak, azaz elég magasra másztam azon a bizonyos létrán, sokan ezzel próbálják betölteni az űrt. Azonban a „bízom mert” lélektan Krisztusra fókuszál, Ő maga a létra, akiben Isten maga lépett közel az emberhez, Ő az, aki betöltheti az Isten alakú űrt. Jézus az üdvösség garanciája, aki miatt az üdvösség bizonyosságában élhetek. A „bízom mert” kijelentés egy igazi hálaáldozat Isten felé. Az istentisztelet végén egy kontakt táncot láthattunk egy fogyatékkal élő fiatal és tanára előadásában, a tánccal megmutatták, hogy milyen, amikor feltétel nélkül bízva előadunk valamit, amire saját erőnkből képtelenek lennénk.

11753694_941283509269285_1554028059673061633_n
Péntek este ismerős és ismeretlen emberek társaságában a skót tánc alaplépéseivel ismerkedhettünk meg. Az oktatók segítőkészek voltak, ha nem sikerült azonnal elsajátítani a lépéseket.
Szombaton délelőtt került sor a záró Istentiszteletre, melyet Hajdú Koppány Szabolcs tartott. Arra biztatott minket, a Csillagpont résztvevőit, hogy merjünk bizonyságot tenni hitünkről, nem lehet titokban tartani, hiszen Jézus küldetést bízott ránk, mindannyiunkra. Az istentisztelet befejezéseként fel-emelő érzés volt megélni, mikor közel 3000 ember együtt élt az úrvacsoravétel lehetőségével.
Tóth Edina, Hreskó Anita, Nagy Laura, Gaál Anna
Sápi Anna, Láposi Viktória, Tóth Miklósné

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.