2023. január 22-én a vasárnapi istentiszteletek a Himnusz éneklésével kezdődtek, és a gyülekezeti közösségben egy rövid előadás meghallgatásával emlékeztünk meg nemzeti imádságunk keletkezéséről. Dr. Csorba Sándor nyugalmazott egyetemi tanár, gyülekezetünk aktív tagjának hitvalló gondolatait az alábbiakban olvashatják.

A református hitben nevelkedő és alkotó Kölcsey Ferenc 200 éve írta le a következő verscímet: Hymnus, A magyar nép zivataros századaiból. Ez az ő különleges célú jellegzetessége, mert ebbe a versbe belefoglalta a magyarság csoportlétezését és a magyarok helyét, vagyis a nemzetet és a haza fogalmát. Műfaja himnusz, vagyis vallásos ének, a ,,nemzet imájának” is nevezik szakmai körökben.

A református Kölcsey család nemzedékei számára természetes volt, hogy Kölcsey Ferenc is a Debreceni Református Kollégiumban tanuljon. Kitűnő eredményekkel, a jogi akadémiát is elvégezte, de a jogi pálya helyett családi gazdaságával és fiatalon elhunyt testvére kisfiának nevelésével foglalatoskodott.

Később, megyei főjegyzőként nemes származású társaitól azt kérte, hogy a gazdag birtokosok ne tapossák el a szegényebbeket, és ne szedjenek zsákmányt az adózó néptől.

A Hymnus 8 szakaszból áll, a vers első sorában a nagybetűvel kezdődő „Isten” és a szintén nagy kezdőbetűs „Magyar” szavak állnak. E két fogalom jellegzetes kapcsolatáról vall a költő.

Istenről hitbeli meggyőződéssel állítja, hogy ő az egyetlen, aki áldását adhatja és védő karját nyújthatja a magyarság megsegítésére. Meg is történt ez a balsors sújtotta időkben, amikor a Kárpát-medencében megérlelte a Duna-Tisza köze táján a kenyeret adó kalászt, a Tokaj vidék lejtőin csepegtette a nektárt a vad török és a bécsi harcoló erők ellen védekezők életének megtartása érdekében. Sőt, az úrvacsora szertartásában hívő nemzet számára az örök élet reménységét nyújtotta.

A magyarság nem tudott élni a paradicsomi állapotokkal: nemcsak a mongolok és a törökök, hanem sokszor velük együtt saját fiai is a magyar nemzet ellen támadtak. Bűnbe esett a nemzet, és azóta számtalanszor „kínzó rabság könnye hull árvánk hő szeméből”.

Jól vigyázzunk, mert Szent Ágoston és Kálvin János tanítása nyomán is az látszik, hogy a teljes kegyelem elnyerése nem tőlünk, hanem egyedül Istentől függ.

Tegyünk hát számvetést, ismerjük-e eléggé hitbeli állapotunkat, megfelelő módon élünk-e nemzeti múltunk örökségével?!

Boldog lehet az a nemzet, amelyik az éppen elkezdődő új évet a Hymnus szavaival indítja; ezért én is így kívánom a Kölcsey Ferenc fogalmazta nemzeti imánk óhajának teljesülését: ,,Isten, áldd meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel...”

Az istentiszteleti alkalom (amelyen a fenti előadás is elhangzott) felvétele megtekinthető itt: