Krisztus él bennem - az Ifjúság vasárnapját ünnepeltük

Elhívott fiatalok szolgálatában gyönyörködhettünk mindhárom vasárnapi istentiszteleten szeptember 20-án. Gyülekezetünk ifjúsági csoportjának tagjai mutatták meg: Istent dicsőíteni nem életkori kérdés. Igéket olvastak, dicsőítő énekkel, bizonyságtételekkel vallottak hitükről, beszámoltak hazai és külföldi táborokból hozott élményeikről. Gitárral, fuvolával, dobbal, zongorával egészítették ki szolgálatukat. Az elmúlt évet az ifjúság szolgálatának nyilvánította a Református Egyház Zsinata, több gyülekezetben döntöttek úgy, hogy szeptember egyik vasárnapját ezentúl ennek a témának szentelik. Ezúttal nem lelkipásztorok álltak a hívek elé, hanem azok a tinédzserek vagy húszas éveik elején járó egyetemisták, akik nemrégiben konfirmáltak és szeretnék frissen megvallott hitüket a közösségben megélni. 

Az Én vagyok mondások közt a Bibliából választotta az Igét Bodnár Máté lelkipásztor, az ifjúsági csoport vezetője. János evangéliumából a 15,1-8. versekig terjedő szakaszban az örök emberi, tanítványi dilemmákat vetette fel az igehirdető. Az a tény, hogy az Atya a helyén van, Jézus a helyén van, megnyugvással tölt el. De mi a helyünkön vagyunk-e? Az útkereső, a hitét bizalommal gyakorló gyülekezeti tag előbb-utóbb szembesül ezzel a kérdéssel. A szőlőtő és a szőlővessző hasonlatát ismerjük, hozzá kell tennünk: mi, személyesen mikor mondhatjuk el, hogy a helyünkön vagyunk? Ha Jézust állítjuk gondolataink, szavaink, tetteink középpontjába, az áthatja személyes életünket, döntéseinket, egész sorsunkat. Az ifjúsági csoport szolgáló tagjai jól példázták, hogy az őket tanító, közösséggé szervező lelkészek, hitoktatók magvetése sikeresnek bizonyult. Gyülekezetünk olyan hitvalló fiatalokkal erősödött, akik még tanulmányaik során civil életükre, szakmai pályafutásukra készülnek, de egyre inkább érett felnőtté válnak. 

Borai Balázs ezen az istentiszteleten egy ószövetségi lekció olvasásával tett bizonyságot hitéről, folytatva immár három éve tartó ifi szolgálatát. Kósa Kamilla énekszóval dicsőítette az Urat – ők a Nyírifiben találtak hitbeli és személyes kapcsolatra. Hlatky Luca odaadó fuvolajátékával évek óta állandó szereplője az összejöveteleknek. 

Vatai Panna, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem teológus-lelkész hallgatója a 23. zsoltárból idézett. Kiállása a majdani lelkipásztor igehirdetését vetítette elénk. Imasétán megtapasztalt élményeit is megosztotta a gyülekezettel. 

Balog Koppány Hunor érettségire készül, a pályaválasztást fontolgatja. A szószék és a média világa közt igyekszik dönteni. Bármelyik irányban indul el, feltett szándéka, hogy Isten Igéjét fogja hirdeti, az Urat képviselni itt a világban. Élvezetesen számolt be az Exodus Team85 elnevezésű, Szlovákiában megrendezett küldetésről. Ahogy a résztvevő társait, Valkócz Elődöt és Kósa Lászlót kiemelte, ahogy a gondjaikra bízott gyerekekkel foglalkoztak, ékesen példázza: meghallotta Isten elhívását és eszerint szervezi mindennapjait. 

A templom előtt a gyülekezeti tagokkal kötetlen beszélgetést folytattak a fiatalok. Felbecsülhetetlen ez a generációs találkozás, a több évtizedes tapasztalatot nem öreges bölcsességnek vélték, hanem őszintén érdeklődtek a szépkorúak élményeiről. Fordítva is igaz, az idősebb gyülekezeti tagok is felfrissültek a fiatalos lendületes beszámolóitól, életútjuk tervezésétől.

Áldott helyzetről számolt be Papp Fruzsina, Hankószki Lili és Vaska Dorina Emma: mindhárman a Kossuth Gimnázium diákjai. Egymás közt azt a baráti, testvéri hangot használják, amelyet a Nyírifiben annyira megszerettek. Nemrég konfirmáltak, ezernyi kérdésükre a lelkész, a hitoktatók, az intézményi lelkipásztorok válaszolnak. Ám a korosztályuk tagjaival még kötetlenebbül beszélgethetnek. 

Dorka Benedek, a Budapesti Műszaki Egyetem mérnök-informatikus hallgatója évek óta részt vesz a Nyírifiben, bár sűrű a programja, igyekszik vissza a pénteki ifjúsági találkozókra. Ez számára szilárd alapot jelent a fővárosi eligazodáshoz. 

Mottónak idézzük fel a két szerzetesről elmondott példázatot. Arra vágynak, hogy eljussanak a föld és az ég találkozásához. Lázasan keresik azt a pontot, ahol a menny és a föld kezet nyújt egymásnak. Bodnár Máté lelkipásztor szemünk elé vetítette a két szerzetes sok évi bolyongását, mire eljutottak a céljukhoz. Lelki boldogságukban körülnéztek, és ugyanazokban a szerzetesi cellákban kötöttek ki, ahonnan elindultak. A következtetés kézenfekvő: éppen azon a ponton, abban az élethelyzetben találkozik a menny és föld mibennünk, ahová Isten állított bennünket.

Bár a fiatalok szolgáltak, de az egész gyülekezet életre szóló élménnyel gazdagodott.

Volomné Tóth Kornélia