Te milyen kapcsolatban vagy az élő Istennel?

Mellbevágó és elgondolkodtató kérdés. Feltettük ezt magunknak, bizonyára sokadszor, hisz nem is olyan egyszerű a válasz. Ebben fogódzót nyújtott a Biblia Szövetség Csendesnapja, amelynek gyülekezetünk és templomunk adott otthont augusztus 27-én. Az egyház és Ura kapcsolata címmel állították össze az egésznapos programot a szervezők, amelyre eljöttek nemcsak gyülekezetünkből, hanem a Nyírségi Református Egyházmegyéből, de még a Tiszáninneni Református Egyházkerületből is az érdeklődők. Néhányan Felvidékről, Erdélyből sorolták nevelő gyülekezeteiket és felmenőiket, akik Istennel való kapcsolatukat megalapozták. 

Az egyház, mint megszabadított és vezetett közösség, Isten örök szövetségese – ezzel a címmel állította össze előadását Alföldy-Boruss Dezső. Isteni igazságot emberi nyelven kifejezni nehéz, de a Szentlélek segítségével mégis lehetséges. Szólt az angyalok szerepéről, a Bibliából hozott erre igei verseket. Angyalokat bocsátok előtted, hogy vezessen ki Egyiptomból, mondta az Úr a zsidó népnek, majd szövetséget kötött velük. De nekünk milyen ma a szövetségünk Istennel? Most Isten népe az egyházban van – hangsúlyozta az előadó -, de attól, hogy valakit megkereszteltek, konfirmált, úrvacsorát vesz, még nincs automatikusan kegyelme. Az igazi üdvösség személyes, nevén szólítja az Úr az embert és a megváltásban köt vele szövetséget. 

Hogyan tehettétek ezt? – kérdezte szuggesztív előadásában dr. Gaál Sándor esperes úr, gyülekezetünk vezető lelkipásztora. – Isten ugyanis szomorúan látta, hogy a választott nép eltávolodott tőle, és a szövetségben tett esküjétől. Mint a hitre nem jutott ember, aki az érdemeire hivatkozik. Naponkénti megtérésre van szükség, mondta esperes úr. Isten közelsége megtámogat bennünket a szövetségben maradáshoz, ehhez azonban Isten erőterébe kell kerülnünk. Újra emlékeztető igékkel, a sákramentumokkal rendkívüli közelséget ad Jézus, hogy megmaradjunk ebben a kegyelmi állapotban. Ne feledjük, hogy a kísértő folyamatosan mellettünk van, vállon vereget, dicsér, hogy te példamutató életet élsz, tanulmányozod az Igét, adományt adsz, s észre sem vesszük, hogy Isten kegyelme megfogyatkozott bennünk. Egy lépés, hogy a bálványimádás, idegen isteneknek áldozás csapdájába essen az ember. Az Úr ennek ellenére védi a népét, nem fordul sarkon, a kegyelem kiáradását megtapasztalhatjuk. A Szentírástól eltérő tanításokat felismerve, kevés az oltárrombolás, mert az oltár helye soha nem marad üres. Jézusra kell ezt cserélnünk, betöltekezni vele. Meghatározó része legyen az életünknek az ima, és az elhívottak közösségében szolgáltassátok ki a sákramentumokat - mondta az Apostolok cselekedeteiről írott könyvre alapozva esperes úr. Az egyház felelőssége is, hogy behívjuk Istent az életünkbe, napi kontrollal. Légy részese te is a szolgálatnak! Isten fájdalmát, szomorúságát kihallani kevés, mi is mondhatjuk Istennek, rácsodálkozással, bizonyossággal, hogy a bűnbocsátó kegyelemben szeretnénk részesülni.

A Bírák könyve 2. részében tárgyalja az egyház és Ura kapcsolatát a Biblia. Margit István, a Péceli Református Egyházközség főgondnoka az elöljárók és a generációk szerepéről fejtette ki gondolatait. Presbiterválasztáshoz közeledve különösen fontos a példaadó elöljárók valódi küldetéséről elmélkednünk. Legalább ennyire hangsúlyos az idősebb és az ifjabb generáció tagjainak együttműködése az egyházban és a gyülekezeteinkben. Mindannyian átéljük ezt a dilemmát, hisz a fiatalok az elszalasztott lehetőségeket kérik számon az idősebbektől, míg őszerintük az ifjabbak nem tisztelik a hagyományokat, kölcsönösen nem értik egymás nyelvét. Mózes halála után szintén ezt élték meg a bibliai szereplők. Az új generáció tagjai már nem ismerték az Urat, keveredtek a pogány népekkel és így távolodtak Izrael Istenétől. Nem a tudatlanság miatt – hisz minden zsidó családban beszéltek Mózesről, Ábrahámról, Izsákról, - de már a hitetlenség lett a nagyobb úr. Pedig kincsesbánya Isten szövetsége, s ez nagyobb megértést hoz a kapcsolatainkba is. A 10 parancsolatról szólva az előadó kifejtette: ez Isten ajándéka, kegyelme és szeretete nyilvánul meg benne Izrael iránt. A generációk felelősségét nem lehet eléggé hangsúlyozni, a presbiterek, elöljárók, családfők ismertessék meg a fiatalokat a hitvallásainkkal, és fogadják el az idősebbek, hogy a fiatalok kevésbé értik az ő gondolkodásukat. Ne azt keressék, hogy kinek van igaza, hanem ma, amikor az ökumenikus mozgalmak nem beszélnek újjászületésről, kegyelemről, tanítsák meg: aki megerősödik Krisztusban, az megállja helyét a viharban is. 

Ősz András, rétközberencsi lelkipásztor a megkísértett közösségről fejtette ki gondolatait. Mózes után egy generációval már nem azt tették az emberek, amit jónak lát az Úr, hanem ami nekik jó volt. A mágikus, kultikus szokások vonzóbbak lettek a választott népnek. A párhuzam egyértelmű: a ma élő, Krisztust követő ember is folyamatos kísértésnek van kitéve. Krisztushoz igazodj, ne a másik emberhez! – intette a jelenlévőket. Isten elvárja a hűséget, a megtérés után krisztusi lelkületet kapunk, amely változást hoz a kapcsolatainkba. Összegyülekezve, de szétszórva élünk a világban, de ne felejtsük, hogy egy földi hazának és a mennynek vagyunk az állampolgárai! Ezért lényeges, hogy kinek a tetszését keressük, nem lehet kérdés: Jézus tetszésére éljünk! 

Az Úr haragja az egyházon – ezt a címet viselte Szegedi Gyuláné dr. bizonyságtétele. Megváltónk szeretete feltétel nélküli, de ez nem azt jelenti, hogy mindent szabad. Taglalta Izrael népének hűtlenségét, elfordulását Istentől. Párhuzamba állította a ma élő emberekkel: nem elég hallani Istenről, személyesen kell tudnom róla, és csak akkor ismerhetem meg, ha beengedem az éltembe. Vizsgáld meg, te milyen kapcsolatban vagy Vele, engedd be az életedbe! Legyünk hálásak az alkalmakért, Isten szolgáiért és nézd meg, van-e az Úrnak végzett szolgálatod? 

A rekkenő hőségben a templom hűvös falának árnyékában beszélgetünk néhány résztvevővel. Erdei Ferencné, Manyika Hajdúhadházról jött. Személyes érintettséget érzett, amikor a „Hogy tehetted ezt?” kérdést hallotta. Mit mondjon arról a 97 éves édesanyjának, hogy ő itt találkozhatott a Megváltóval? Flaskár László és neje, Ibolya Nagycserkeszről érkeztek. Ibolya a Felvidékről származik, a kitelepítést a szülei is megszenvedték. Szeretettel emlékeztek dr. Németh Zoltán főiskolai tanárra, - akinek az unokája családjával gyülekezetünk aktív tagja - szintén sorstársuk volt, és sokat segített nekik az új hazában otthonra lelni. Akkor mit tett értünk, bűnösökért Jézus, hogy életünk legyen? Kerecseny Ferencné, Ica Nyírderzsről második éve talált rá Istenre. Megfogta a Biblia, keresi az alkalmakat hite megélésére. Kádár Bertalanné, Kati Kesznyétenről érkezett. Őt a konfirmandus fia vitte a gyülekezetbe. Megtérése után felszabadult, újjászületett, és boldogan látogatott ide a bodrogi kisfaluból. Tóth Ágnes szociális gondozó Nyékládházán telepedett le. Erdélyt vallja szülőföldjének, nagyapja, Szilágyi Sándor, mint buzgó lelkész, 20 év börtönt kapott, de 6 és fél év után szabadult. Bősházán szolgált. Hitét nem törték meg, a fia – Ágnes apja – Tasnádon hirdette az Igét. Ágnes mégsem kapta készen a hitet, 30 éves korában, egy Pünkösdön szólította meg az Úr. Újrarendezte az életét, s bár nem lelkipásztorként, de a környezetében Isten rendelése szerint él, és a rábízottaknak nemcsak testi, hanem lelki támaszt is jelent. Tisza Istvánné, Manyika gyülekezetünk tagja, pedagógus, hitben éli mindennapjait, úgy, mint régebben a katedrán, most a családjában. Hitmélyítés, bizonyságtételek meghallgatása és a testvéri közösség megtapasztalása vezérelte ide.

Közös imádsággal és szívből jövő énekkel zártuk a Csendesnapot. Hálát adtunk az új kenyérért, a szolgálatokért és Jézus szeretetéért.

                                                                                                    Volomné Tóth Kornélia

Fényképek: Margit István