Isten keres bennünket, nemcsak a liturgikus alkalmakon, hanem az élet minden területén – fogalmazta meg dr. Gaál Sándor esperes úr nyitó gondolatait a zsúfolásig megtelt Bessenyei téri gyülekezeti ház Kálvin termében május 4-én. Személyes és közösségi tapasztalataink során meghalljuk-e Isten írott és élő Igéjét, az üzenetet, amelyet a szívünkre helyez? A Nyírségi Református Egyházmegye lelkészei, gyülekezeteinek tagjai és a téma iránt érdeklődő vendégek közül néhányat megkérdeztünk: hogy élte meg az előadást, megérintette-e saját családjában ez a gond, mit tapasztal Isten gondviselő kegyelméről? Tud-e azonosulni a hasonló problémákkal megterhelt szülőkkel?

Gálné Kolbert Gyöngyike: „Koraszülött volt a kislányom, 2 hétig inkubátorban feküdt, most is élénken emlékszem a gyermekünk életindulására. Az isteni kegyelmet nem győztem eléggé megköszönni, hogy rövid idő alatt utolérte társait, és ma, 31 éves felnőttként már ő is az elbeszélésekből tudja a történteket. Nagyon érdekes volt látni az apa oldaláról is.”

Jánócsik Csaba: „Házasságkötés és majd családalapítás előtt állunk a menyasszonyommal. Nagyon megérintett a téma, potyogtak a könnyeim. Beszélgettünk már a gyermekáldásról, csak egészséges legyen! Eddig jutottunk, de arról még nem gondolkodtunk, milyen lehet ezt az apa szemszögéből átélni. A színpadon az életet hozták elénk, a maga fájdalmával, nehézségeivel. Nekünk nincs a családunkban hasonló történet. Az üzenet szíven talált. Még jobban megbecsüljük majd, ha mi is szülők lehetünk!.”

Drabik Abigél, Csaba párja: „Jó volt a másik oldalról látni, hogy a mindig erősnek mutatkozó férfiak milyen érzelmi hullámvasutat élnek át. Mi úgy tervezzük, hogy a férjemmel mindent megbeszélünk, közösen éljük át az örömöket, a fájdalmakat. Istenre támaszkodunk, még apróbb dolgokban is, nemhogy életet megváltoztató kérdésekben! A napi imáinkban őszintén feltárjuk a gondjainkat, kérjük az Isten vezetését és hálát adunk mindenért. Így tesszük ezt a családalapításnál is.”

Tóth Lajosné, Irénke: „Meggyőző volt látni, hogy a férfiak mit élnek át a szülés körüli események során. Egy fiunk, egy lányunk született, az emlékek rögtön visszatértek. Jó volt látni a színpadi szereplőknél, hogy mindannyian kitartottak a nejük mellett, türelemmel viselték a megpróbáltatásokat. Nem is gondolnánk, mennyire érzékenyek tudnak lenni ők is.”

Ádám-Tóth Otília: „A hagyományos családi modellben a férfiak nem úgy élik meg a gondokat, mint a fiatalabb generáció képviselői. A fiunk, Gábor 26, a lányunk, Eszter 15 éves. Korábban az orvostechnológia fejlettsége miatt még nem lehetett látni, hogy a köldökzsinór a magzat nyaka köré tekeredett, veszélyeztetve a normál szülést. Bár nagyszerű családot mondhatunk magunkénak, az apás szülés szóba sem jöhetett. A színpadon látott megközelítéssel még nem találkoztunk. Most is arra jutottunk, nem lehetünk eléggé hálásak Istennek, hogy a gyermekvállalás során számolatlanul kaptuk a kegyelmet.”

Tóth Sándor presbiter: „Mit csinálnál, ha veled történne? – ez járt a fejemben a 3 esetet látva. Én hogy éltem volna meg? Becsülni kell a kapott kegyelmet és hálát adni, hogy minden az Isten rendelése szerint történt. És azokat is gazdagon áldja meg az Úr, akik kitartanak a beteg gyerek mellett! Sajnos, ez nem magától értetődő. Természetesen mi is izgalommal készültünk a nejemmel az orvoshoz, és olyan megkönnyebbüléssel vettük, ha rendben lévőnek mondta a folyamatokat. Én például olyan sutának éreztem magam, amikor a fűrésszel elvágtam az ujjam. Hát még ha élet-halál kérdésével szembesülnénk?! Az Isten által megtervezett test minden porcikájára szükség van, s ezt az örömöt csak az éli át igazán, aki hiányt szenved valamiben.”

Dr. Deák Andrea: „Hitben járó családot ajándékozott nekünk az Isten. Mégis újra éreztem azt az aggódást, amit Petra Anna lányunknál átéltünk a fenyegető koraszülés miatt. Mi is tudjuk a férjemmel, akkor is tudtuk, hogy Isten is kellett az egészséges babához. Nándor fiunkat tökéletes állapotban kaptuk. Tapasztalatból mondom, az elvesztett magzatok miatt felhorgadhatna a keserűség: hol volt Isten, hogy ez történt velünk?! Lelki atyám szavai a szívembe íródtak: adjon erőt az a tudat, hogy mitől mentett meg a Jóisten! Hisz a beteg gyerek még a stabil házasságokat is megtépázza, nem minden szülő képes azt alázattal elfogadni. Misztikum a születés, felsőbb hatalom irányítja – nyugtatott a nőgyógyász főorvosom, - mi kevesek vagyunk ehhez a csodához.”

Ster Miklós, Andrea férje: „Van fontosabb, mint a munka, erre rájöttünk. Különösen úgy, hogy egy jó barátom hasonló problémával birkózott, mint a darabban láttuk. Támogattuk őt lelkileg, együtt éreztünk vele, de akkor élhettük át a legmélyebben Isten szeretetét, amikor kiderült, nekünk minden jól alakult a gyermekeink körül. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Még szorosabbra fontuk a családi köteléket, az Isten, család, haza elsőbbsége szerint éljük mindennapjainkat.”

Vassné Éliás Krisztina: „A férfi lelkébe belelátni ritkán adatik meg. Hálás vagyok, hogy itt lehettünk lelkipásztor férjemmel, gyülekezeti tagjainkkal, mert ezt a szívhez szóló, megindító előadást mindenkinek látnia kellene! A férjre, az édesapára általában családfenntartóként gondolunk. Az erős, a racionális férfi is sebezhető, megtörhet a teher alatt. A remény az ő lelküket is gyógyítja. Milyen emberi megnyilatkozást hallottunk az egyik szereplőtől: örülünk, hogy nem történt semmi /rossz/. A hála és a kegyelem elfogadása Noémi és Laci gyermekeink születésével folyamatosan imára késztet bennünket.”

Ez a darab elsősorban érzelmeket keltett, elgondolkodtatott. Úgy szólt hozzánk Isten a gyermekáldás és -várás csodáján keresztül, hogy lélekben megérezhettük az öröklét misztériumát.

Volomné Tóth Kornélia