A templom életterünk, lelki otthonunk - 150 éve tették le az alapkövet, ünnepi istentiszteleten emlékeztünk

 „Áhítozik testem, lelkem, tehozzád élő Istenem” – fohászkodtunk a 84. zsoltárt énekelve a templomunk alapkőletételére emlékezve július 2-án. Dr. Gaál Sándor esperes úr, a Nyírségi Református Egyházmegye vezető lelkipásztora olyan méltó emlékezésre hívta a gyülekezetet, amelyben hitvalló és áldozatokat vállaló elődeink példáját látva, ma is az élő Igét, az Istenhez történő közeledést és a templomnak, mint lelki otthonunknak a megbecsülését tartjuk szem előtt. Bodnár Máté lelkipásztor imájában kihangsúlyozta: hálásan gondolunk hitvalló őseinkre, s az utánuk jövő nemzedékek tagjai ebben a csodálatos templomban – amely nem múzeum, hanem hitünk megélésének helyszíne – kerülhetünk közelebb Istenhez, akinek megköszönjük, hogy hiába távolodtunk el Tőle és a templomtól, Ő visszafogadott bennünket. Legyünk élő kövek, épüljünk lelki házzá! 

A hagyományos istentiszteleti keretet ünnepi emlékezéssel bővítettük. Elsőként ősi zsoltárunk, a 42. /Mint a szép, híves patakra…/ népi feldolgozását hallhattuk Gaál Blanka gyülekezeti tagunktól. Balogh Koppány Hunor, a Jókai Mór Református Általános Iskola tanulója szavalatát, majd Ilyés Gábor, az iskola pedagógusa, helytörténész ismertette azt a levelet, amelyet az alapkőletételnél felolvastak. 

A veretes sorokat a jövő generációk figyelmébe ajánlotta az egykori egyházvezetés, majd áldást kértek az utódokra és kifejezték: hiszik, hogy tökéletes lesz a világ, ha a szabadság, a felvilágosodás, és az Istenhez való közelség vezet bennünket. Az első istentiszteletet 1874. január 1-jén tartották, még a torony nélküli templomban. Nyíregyháza városban folyamatosan gyarapodott a reformátusok száma, 1883-ban már 1200 lelket számlált a gyülekezet. A templom felszentelésére érkezett Révész Bálint püspök és virágból font diadalkapun vonult át „A szeretet Istenéhez”. A szentelésre megtelt a templom, Lukács Ödön /utca őrzi a nevét a megyeszékhelyen, a szerk./, a gyülekezet akkori lelkipásztora keresztelést, esketést és úrvacsoraosztást is tartott a jeles alkalommal. 

Gyülekezetünk nevében dr. Mozga Róbert főgondnok és a presbiterek helyezték el a megemlékezés koszorúját a templom előterében található emléktáblájánál. 

A templom üzenetet jelent a benne és a rajta kívül élőknek is – fogalmazott prédikációjában dr. Gaál Sándor esperes úr. Nem Istennek van szüksége a templomra, hanem nekünk, hisz ez a hely megszentelt, fontos állomás az örök dicsőségbe vezető úton. A 84. zsoltár írója csodásan és alázattal fogalmaz, még a zarándokoknak is vágyakozást keltve szívükben: „Az én lelkem fohászkodik, tornácodba kívánkozik…” 

Azt, hogy mit jelent a templom a hitét gyakorló embernek, esperes úr hasonlatokkal szemléltette. Felidézte a Bibliából az egész vagyonát, a 2 fillérjét odaadó szegény özvegyasszony esetét, a gyermektelenségének terhét hordozó és a templom sarkában meghúzódó Anna példáját, majd a Dávid királynak menedéket nyújtó, Salamon által épített hatalmas templom mit jelentett nekik. De mit jelent nekünk? Soha nem egyedül vagyunk a templomban – hangsúlyozta esperes úr. – A gyülekezeti közösség ad értelmet az együttlétnek. A templom nem az épületében hordoz értéket, hanem Isten odafogadja az Őt keresőket, kijelentésével, Igéjével van jelen köztük. A templom életszíntér, amely lelki és biológiai egyensúlyunkat szabályozza, jövőlátásunkat és múltrendezésünket határozza meg. 

A te templomod nem kórház, ahonnan gyógyultan távozol, nem bank, amely alkalmilag kisegít, nem jogorvoslati hely, ahol neked igazságot szolgáltatnak. Nem étterem, ahol táplálékhoz jutsz, nem kormányablak, ahol hivatali ügyeidet elintézed, hanem a templom élettér, lelki otthon, az életápolás tere, amely az Istennel való kapcsolatunkban döntő szerepet kap. Esperes úr szólt az utolsó időkben megjelenő törvénytiprókról, akik változatos formában, korunk nyelvét használva az internet, a tévé által is elérhető hitgyakorlást, a fontosabbaknak ítélt dolgok, a család, a barátok, a programok hívását sürgetőbbnek láttatják. Kiszorított vagy, ha a helyed üresen marad a templomban – figyelmeztetett esperes úr. – A felelősséged nagy, hogy ne csak te lépkedj a lelki úton Isten felé, hanem hívd el ide a családtagjaidat, legyen ez mindeneknél fontosabb program az Úr napján! Ha nyaralsz, keresd meg a legközelebbi keresztyén templomot, hogy aznap is közelebb kerülj az Atyához! Nem lehet a múltat bepótolni, vagy a jövőt előrehozni, mint ahogy a testnek is szükséges a folyamatos táplálkozás, a léleknek is kell a rendszeres táplálék. Amit ma Isten át akar adni, és nem veszed át, kincseket veszítesz! Legyél hitvalló, bátor keresztyén, hogy áldássá legyél mások számára! Életforma a templomban töltött idő, s ha majd visszanézel a végső távozás előtt, láthatod, mekkora veszedelem a kihagyott alkalmak sora! Ragaszkodj az Úrhoz, a templomhoz, az imához a számodra kirendelt időben! - intette a jelenlévőket dr. Gaál Sándor. 

Énekkarunk Istenhez történő ragaszkodásra buzdított énekszolgálatával. A 281. dicséret hálaadás volt a gyülekezet részéről, az Isten kegyelméért, a hozzá törtnő fordulás lehetőségéért. Ünnepi istentiszteletünket szeretetvendégséggel zártuk.

 Volomné Tóth Kornélia

Az ünnepi istentiszelet képei:

Teljes album megtekintése

Videófelvétel a teljes 10.30-as alkalomról: