Nagytiszteletű Szabó Zoltán lelkipásztor a napokban ünnepelte 100. születésnapját. Gyülekezeti közösségünkben 2024. február 4-én, a vasárnap délelőtti istentiszteleten köszöntöttük a gazdagon megáldott életutat bejárt lelkészt. Ezernyi szállal kötődik egyházközségünkhöz, a Nyírségi Református Egyházmegyéhez, és a Rétköz jó pár településéhez. Földművelő családban nevelkedett, nem tud a rokonságban más lelkipásztorról. Még ő sem tudta sokáig, hogy a szószéken tölti be élethivatását. 1924. január 26-án született Tiszaszentmártonban. Édesapja azt szerette volna, ha otthon marad segíteni neki, mert a 12 hold föld számtalan tennivalót adott. A nyíladozó értelmű fiúcskát azonban a könyvek, a tanulás jobban vonzotta. A hagyomány, a szokás miatt, választási lehetőség híján, a tanulást csak magánúton tehette meg. A polgári iskolát kitűnően végezte el, majd a közeli, igen jó nevű kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumban érettségizett. Matematika-fizika szakos tanár, vagy lelkipásztor – ezt a két hivatást látta maga előtt. Ez utóbbi mellett döntött, de az igazi elhívást csak a Debreceni Teológián hallotta meg. Elsőéves teológus hallgatóként egy súlyos betegségben majdnem az élet mezsgyéjén találta magát. Imában, igeolvasásban, felgyógyulásában megtapasztalta, nem véletlenül készül a lélek pásztorának. Szülőfalujában a gyülekezet előtt már teljes szívéből tett bizonyságot Istenről. A Teremtő Atya hosszú szolgálati időt ajándékozott neki, és Szabó Zoltán lelkipásztor részese lehetett az ébredési folyamatnak is. Hirdette az Igét Dombrádon, Mándokon, Aranyosapátiban, Újkenézen, Pátrohán, nyugdíjazása után Tiszaeszláron, Nyíregyházán, azon belül Örökösföldön, Sóstón. 

A beosztásából nyugdíjba vonulhatott, de a szolgálatból soha. Épp betöltötte a 77. évét, amikor megkeresték Örökösföldről, hogy az egyre népesebb lakótelepen az ott élők is szeretnének istentiszteletre járni, úrvacsorát venni. A Hunyadi Mátyás Általános Iskola vezetése örömmel adta a helyszínt, Szabó Zoltán tiszteletes úr pedig – bár utalt gyengülő fizikai állapotára – a lelki táplálékot fontosnak tartotta, és ezért boldogan szolgálta azt a 40-50 embert, akik előbb havonta egyszer, majd kétszer templomuknak tarthatták az impozáns iskolaépületet. Még a püspökkel is felvette a kapcsolatot, és egyengette az utat Isten és a formálódó gyülekezet között. Sok év eltelt, és a lelkésznek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy egyre komolyabban tervezhették a saját gyülekezet megalapítását és a templomuk felépítését. Hihetetlen örömmel és hálával emlékszik a templomszentelésre, és az egyre gyarapodó lélekszámú közösségre. Isten útmutatását és áldását látja ebben is. 

A száz évnyi életutat az egyházvezetés is elismeri. A vasárnapi istentiszteleten olvasta fel dr. Gaál Sándor esperes úr dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökének köszöntő levelét. A püspök úr kiemelte ezt a missziói kezdeményezést, a gyülekezetben való gondolkodást és köszönetet mondott a prédikáló életért. Gyülekezetünk közössége és presbitériuma virágcsokorral, a lelkipásztorok testvéri öleléssel köszöntötték szolgatársukat.

Feleségével, Szoboszlai Klárával 52 éven át lehettek hűséges társai egymásnak. Házasságukat 3 gyermekkel áldotta meg Isten: Éva lánya, sajnos, már nem lehet közöttük, követte édesanyját a minden élőknek útján. A középső gyermek, Ildikó ledoktorált, pszichológus, István üzemmérnök. 5 unoka és 5 dédunoka jelenti a családi örömöt Szabó tiszteletes úrnak. 

 „Elégedett vagyok az életemmel. Azt tehettem, amit a legjobban szeretek, az Urat szolgálom. Azt a megnyugvást, biztonságérzetet, amelyet az Ige és Jézus Krisztus jelent nekem, semmi mással nem lehetne pótolni. A szószéken és a gyülekezeti közösségekben is arra törekedtem, hogy ezt az evangéliumot átadjam a híveknek. Legyenek nyugodtak, az életnek van folytatása, nem is akármilyen. Ha ezzel az érzülettel éljük a mindennapjainkat, boldogok lehetünk, ki tudunk teljesedni, és az evangélium örömüzenetét tudjuk tolmácsolni az egyházközség tagjainak és az útkeresőknek is.”

Volomné Tóth Kornélia