Nagy örömmel, izgalommal és imádsággal a szívében kérte el ezt az utat gyülekezetünk Nőszövetsége Istentől. Így indultunk el 2018. július 6.-án Szászbonyhára, Erdélybe, Maros-megye kis falujába, ahol az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetségének 90 éves jubileumi ünnepségén vehettünk részt.

Kisebb-nagyobb megszakításokkal érkeztünk meg utunk első állomására, Bánffyhunyadra. A XIII. századból származó, impozáns méretű, gótikus stílusú református templom mellett a lelkipásztor nagy örömmel fogadott bennünket. A gondnok asszony bemutatta nekünk a templomot, valamint beszélt annak történetéről. Nagy csodálattal és hálával láthattuk az igazi erdélyi templom gyönyörű terítőkkel díszített falait, belsejét. A 42. zsoltárral adtunk hálát.

Ezután továbbindultunk Kolozsvárra, ahol megálltunk a Belvárosi református templomnál, valamint bementünk a Református Kollégium épületébe is. A gyülekezet gondnoka nagyon részletes, érdekes beszámolót tartott a templom történetéről, valamint a gyülekezet életéről.

Egy picit elfáradva érkeztünk meg a szálláshelyünkre Göcsre, ahol finom vacsorával és szeretettel vártak bennünket.

Kipihenten indultunk a következő nap Bonyhára a jubileumi ünnepségre. Már megérkezésünkkor megéreztük a vendéglátók szíves fogadtatását. Mintegy 1800-an gyülekeztünk össze a családi nappal összekötött alkalmon, ahol gyönyörű istentiszteleten vehettünk részt, úrvacsoraosztással. Szegedi László generális direktor, esperes úr hirdette Isten Igéjét. Felemelő érzés volt együtt lenni erdélyi magyarokkal, együtt leborulni Isten előtt. Ebéddel, előadásokkal, imasétával folytatódott a nap, valamint kirakodóvásár várta az érdeklődőket.

Délután Marosvásárhelyre vettük utunkat, ahol idegenvezető vitt végig bennünket a főutcán, majd busszal indultunk a Vártemplomhoz, ahol kellemes sétát tettünk.

Vasárnap az esős idő sem szomorított el bennünket, egy pici erdélyi faluba, Szolokmára indultunk, ahol Istentiszteleten vettünk részt. Tatár Anna lelkipásztor és a gyülekezet tagjai nagy örömmel és szeretettel köszöntöttek bennünket. A parókián megvendégeltek és nem felejtjük el a finom fánkot sem, amit az egyik gyülekezeti asszony készített azzal az odaadással, ahogyan az özvegyasszony utolsó 2 fillérjét odaadta Isten dicsőségére.

Innen továbbindultunk Parajdra, ahol a trópusi lepkeházat néztük meg. Onnan Korondra indultunk, amely a hagyományait őrizve korszerűsödő székely falu. Fazekas áruikat kínáló hosszú sorok vártak bennünket. Szálláshelyünkre visszaérkezve együtt adtunk hálát ezekért a napokért, megköszöntük Istennek, hogy vezetett bennünket és megérezhettük mindenben az erdélyi emberek szeretetét.

Újult erővel indultunk el a hazafelé vezető hosszú utra, amiből nem maradhatott ki a Tordai sóbánya sem, mely Erdély egyik legérdekesebb látványossága. A közelmúltban a világ 25 leghihetetlenebb látványossága közé választott helyszín a föld alatt nemcsak a természet páratlan só-csodáival, de óriáskerékkel, csónakázótóval, fürdésre alkalmas barlangi sóstavakkal is bír. Belső csónakázótó, panorámalift, óriáskerék, minigolf pálya és további kényelmi szolgáltatások is létesültek, melyek a látogatók rendelkezésére állnak. A délutáni órákba indultunk el Királyhágó felé, amely csodálatos látvánnyal tárult elénk.

Sok-sok élménnyel, áldásokkal érkeztünk meg Nyíregyházára. Nagyon hálásak vagyunk Istennek, hogy megengedte sokaknak megélni ezt az utat, amely örökre emlékezetünkben és szívünkben fog élni.

Lutzke Krisztina

A teljes album megtekinthető itt: