Főoldal
Híreink
Fogadalmat tettek konfirmandusaink

Fogadalmat tettek konfirmandusaink - Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség, 2026. május 11.

Fogadalmat tettek konfirmandusaink

2026. május 11.

Olvasási idő: ~2 perc

Tágas templomunk is szűknek bizonyult, amikor Isten és a gyülekezet színe előtt kötelezték el magukat fiataljaink május 10-én. A fél 9-es és a fél 11-es istentiszteleteken 83-an fogadták meg: Jézust követik az életükben, hitvalló, református keresztyénként járják az Isten által kijelölt utat, bármerre is teremtsenek otthont a nagyvilágban maguknak. Boldog tekintetünkkel öleltük át az ünneplő ruhába öltözött fiúkat és lányokat. Hosszú utat tettek meg, amíg a megkeresztelésüktől ideértek. Szülők, nagyszülők, keresztszülők, rokonok és a gyülekezet tagjai fogadták be soraikba a konfirmált fiatalokat. Mennyi öröm, lemondás, küzdelem, álmatlan éjszaka a beteg gyermek mellett, vigyázó gondoskodás az általános iskola elvégzése alatt – mi, szülők, pontosan tudjuk, mennyi küzdelem árán jutnak el gyermekeink az Úr asztalához, hogy önként tegyenek vallást a hitükről. Bodnár Máté lelkipásztor a fogadalomtétel után a gyülekezet nevében felhatalmazta őket az önálló egyháztagságra. Személyes Igét és áldást kaptak lelkipásztorainktól. Legközelebb, pünkösd ünnepén már a gyülekezet tagjaival együtt vehetnek úrvacsorát.

Dr. Mozga Róbert, gyülekezetünk főgondnoka köszöntötte a frissen konfirmált fiatalokat, és személyes példájával bizonyította előttük, hogy ez az időszak nagy hatással lesz az életükre, még ha ezt most nem is értik még teljesen. Azt kívánta nekik: a gyülekezet közösségében éljék meg hitüket, hiszen olyan közösség áll mögöttük, amelynek tagjai nemcsak figyelmükkel veszik körbe őket, hanem konkrét segítségükkel mutatják az utat Isten országa felé.

Az Úr személyesen szól hozzánk – emelte ki prédikációjában esperes úr – Ő közel van, és áldása szerint összeköttetésben vagyunk Vele. Bár mi már fizikailag nem látjuk, mint a Bibliai időkben őseinknek ez megadatott, lelki szemeinkkel és az életünk eseményeiben megtapasztalt áldásokkal mégis tanúi lehetünk az Ő kegyelmének. Az imában is azt kérte esperes úr Istentől: vegye gondjaiba a most konfirmált fiatalokat, ragyogtassa rájuk orcáját és járjon előttük, hogy pontosan tudják az irányt az élet, időnként rögös útjain.

Az ünnep a reménykedés pillanata is. Gondolatban az Atyához fordult az egész gyülekezet. Könnytől csillogó szemek, párás tekintetek, emberi büszkeség és az Istenhez történő odaszánás, ezeket az érzelmeket nemcsak a családtagok, hanem valamennyien éreztük.

A keresztség és a konfirmáció alapot teremt a hitgyakorló mindennapokhoz. Kinek merre visz az útja, egyenesen vagy vargabetűvel, mindannyiunk előtt homályos a kép. Ami biztos: ha Isten elpecsételte gyermekét, akkor biztosan célba jut.