Lelki társak, házastársak és szolgatársak – ez is lehetett volna a mottója annak a beszélgetésnek, amelyet a Házasság Hete alkalmából tartottak február 12-én a kazettás teremben. Dr. Gaál Sándor esperes úr és a felesége, Gaálné Eszter tiszteletes asszony 30 évvel ezelőtt döntött úgy, hogy Isten és Ember előtt együtt élik le a számukra rendelt időt a földön. Az áhítattal kezdődő rendezvényen Bodnár Máté tiszteletes úr mint moderátor a mindannyiunk által feltett, fontos kérdésekre kereste a választ.

Esperes úr és felesége nem akármilyen indíttatás után találkoztak a Debreceni Teológián. Gazdálkodással foglalkozó, hitvalló református családban, egyházias közegben, különösen a presbiter nagyapa szerető támogatása mellett, igazi fészekmelegben ismerkedett a világgal, az emberi értékekkel esperes úr a szülőfalujában, Rohodon. Édesapja, nagyapja után kapta a nevét a keresztségben, ma már a fia a 4. Sándor. A generációkon átívelő hagyománytisztelet nemcsak a névadásban tükröződik. Szilárd erkölcsi tartást, a felmenői tiszteletét az Isten útmutatásával megélt mindennapokban tanulta. Így érkezett meg a Teológiára, ahol még az első évben megdobogtatta a szívét a többgyermekes lelkészcsaládban nevelkedett, komoly gondolkodású Eszter. Egy közösségbe terelődtek, majd a negyedév végén – amikor már önmaguk előtt is nyilvánvaló lett a közös életfolytatás – Eszter 10 hónapos amerikai ösztöndíjat kapott. A távolság megmutatta: az ő házasságuk az égben köttetett. Tanulmányaik végén, immár mindkettőjüknek szóló, egyéves hollandiai képzésre mehettek. Azt már házaspárként, mint mondták, nem mézeshetet, hanem mézesévet tölthettek együtt. Tiszteletes asszony érdeklődése a kisgyermekek, a lelki gondozás, a gyászolók felé fordult, esperes úr a gyülekezetépítés misszióját érezte közel magához. Az egyházi élet gazdag táptalaját látták és a holland nyelvtanulás nehézségeivel is szembesültek. Az azonos lelkipásztori feladatok elmélyítették a kapcsolatukat.

Itthon a ramocsaházi gyülekezetben 22 éven át szolgálták a híveket és formálták a közösséget. Isten öt gyermekkel áldotta meg a házasságukat. Szerteágazó teendőiket, mind a gyülekezetben, mind a családban, csak a legnagyobb odafigyeléssel és a legmélyebb elköteleződéssel tehették. Időközben a teológia is igényt tartott dr. Gaál Sándor szolgálatára. A gyülekezetépítési és missziós tanszéken oktatja a lelkészhallgatókat, évek óta pedig vezeti ezt a tanszéket. A Nyírségi Református Egyházmegye esperesének választotta, és 7 éve a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség lelkipásztora.

Személyes hitvallásuk annyira egyező, hogy az elkezdett mondatot a társuk bármikor be tudja fejezni. Bár a házasságban nem szűnik meg a személyiség – hangsúlyozta a feleség -, végtelen stabilitást ad, hogy közös alap és közös jövő biztonságában élhetik meg naponta: Istentől kapott ajándék a társ. „Sokkal fontosabb a társ személye, mint a diploma vagy a saját ház” – emelte ki esperes úr, megerősítve a jelenlevő házaspárok, mintegy 50 ember előtt, mennyire fontos, kit választunk útitársul. A jegyes oktatás alkalmával is erre ösztönzik a komoly döntés előtt állókat. Éppen ezért már most imádkozzunk a gyerekeink majdani házastársáért! Őt most valahol, valakik, valamilyen értékrend mentén nevelik. Lelkünkben már korábban megjelenik a vőjelölt vagy menyjelölt, annak a szülei, a gyerekkori családja. Lehet, hogy a tényleges megismerkedés nem teljesen azt a képet mutatja, de Isten hordozza és megadja a valódi társ által nyújtott biztonságot. „Mi is ajándékcunamit kaptunk Istentől – folytatta esperes úr. – Közös kincstárat gyűjtünk. Ez egy életfolyamat, amelybe még a Hollandiában tanult szakkifejezések, az emberi kapcsolatok ápolása, a szolgálat számtalan öröme belefér. Ám a legfontosabb kincsünk, hogy a napunk az Istennel való találkozással kezdődik. Ahogy mondjuk, a házasságban nemcsak két ember van együtt, hanem a Teremtő a legfőbb igazgató. Ezt a hármasságot, a személyes Istenkapcsolatunkat óvjuk, védjük. Erre utal a házasságkötéskor kapott ige /1.Korintusi levél/, Minden a tiétek, Krisztus a tiétek, Krisztus Istené. Ez a harmónia ad erőt a mindennapokhoz.” 

"Üdvözülsz Te és a házad népe” – ma is hallom az igét gyermekkoromból – folytatja Eszter. – Megnyugtatott ez a biztonság, de csak jóval később ismertem fel, hogy egyedül, hit által üdvözülhetünk. Erre a megtapasztalásra szeretném minden gyülekezeti tagunk figyelmét ráirányítani. Nincs az a családi közeg, amelyben átadhatnánk a hit ajándékát, ezt az utat személyesen kell bejárnunk.”

Az együtt töltött, minőségi idő felbecsülhetetlen. Legalább a napi egy órát beszélgessünk a társunkkal! A házasság külső, látható feltételeiről, valamint a láthatatlan kapocsról hallhattunk bölcs életvezetési inspirációt. Minél több terhet kellett cipelniük, annál közelebb álltak és állnak egymáshoz. Ez nemcsak a házasságukat fonja még szorosabbra, hanem a gyülekezet is épül belőle. A napokban a reggeli áhítaton esperes úr a siker és az áldás közti emberi megítélés alá eső, és az isteni ajándékáról fejtette ki tapasztalatait.

Dr. Gaál Sándor esperes úr és Gaálné Eszter tiszteletes asszony Istentől gazdagon megáldott életet élhet és ilyenre hívja el gyülekezetét.

Tóth Kornélia