Református és evangélikus gyülekezetek tagjai, lelkipásztorai, római katolikus, görögkatolikus egyházközségek, baptisták és metodisták papjai és hívei gyülekeztek össze január 21-én este a nyíregyházi evangélikus nagytemplomba, hogy a világszerte az elmúlt héten szervezett ökumenikus imahét megnyitóján részt vegyenek. Kezet adnak egymásnak a különböző felekezetek képviselői, jelképesen és közvetlen módon is, bizonyságot téve arról, hogy az élő Ige – amely a Magyarországi Református Egyház idei vezérgondolata – a Biblia igazságai, annak megvallása összeköt bennünket, bárhol is éljünk a világban. A keresztény egyházak együtt gondolkodásának megnyilvánulását láthattuk a sok éve meghirdetett ökumenikus imahét napjaiban. Kocsis Dániel görögkatolikus pap liturgikus szolgálatát hallgathattuk meg a Bibliából vett ige felolvasásával: „Mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg, tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.” 

Kit tekintsek felebarátomnak? – e kérdést világította meg dr. Gaál Sándor esperes úr, a Nyírségi Református Egyházmegye és gyülekezetünk vezető lelkipásztora, amikor a Lukács evangéliumának 10. részéből a 25-26-27. verseket olvasta fel, és a prédikációjában kifejtette: mit ír erről a Biblia és mit mondott Jézus földi életében, és mit üzen nekünk, a 21. század emberének a menny magasságából. „Mit tegyek, hogy elnyerjem az örökéletet? – kérdezte, vizsgáztatni kívánta az egyik törvénytudó a Mestert. Az egyszerű, ám tökéletes válasz azonnal jött Jézustól: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből! Tedd ezt, és élni fogsz!” 

Különleges vizsgáztatásnak indult ez a diskurzus. A vizsgaidőszakhoz hasonlította esperes úr ezt a számonkérést. Jézus az alapokhoz nyúlt vissza: nem bonyolult válaszokat adott, pedig nyilvánvalónak tűnt, hogy a törvénytudó a Mestert, végülis Istent akarta kérdőre vonni. Tudni akarta, hányadán áll az örökélethez vezető úton. Ha az egész bibliai történetet tekintjük, a maga teljes összefüggésében, vakmerő választ hallhattak a jelenlévők Jézustól: semmit ne tegyél! Nincs ilyen teljesítmény, nem volt a 2 évezreddel előtti időben, és nincs ma sem. Az irgalmas samaritánus példájával világította meg Jézus ezt a kijelentését. Ha elmégy a segítségre szoruló embertársad mellett, érzéketlenül, nem cselekedted meg a te Atyádnak akaratát. A példában egy megvert, kirabolt embert két atyafi is ott hagy az út mentén, míg az irgalmas samaritánus – ezt a népcsoportot a választott nép tagjai lenézték – mégis lehajolt a szenvedőhöz, bekötözte a sebeit, elvitte a fogadóshoz, kifizette előre az ellátása költségeit. Vajon ki akkor a felebarát? – könnyű erre a válasz. Aki az Isten irgalmát gyakorolja – akár a bibliai időkben, akár napjainkban – az Jézusnak, és nekünk is az igazi felebarátunk. 

Jézus nem azért jött a Földre, hogy körutazást tegyen – folytatta igehirdetését esperes úr. Azért jött, hogy megmutassa nekünk az Isten irgalmát, lehajolt a nincstelenhez, a szenvedőhöz, a bajbajutotthoz. Példát mutatott arra, ha mi is ezt tesszük, esélyt kapunk rá, hogy felmehessünk a mennybe. Ezért kiabáljuk, kérjük, suttogjuk ezekben a napokban is, szerte a földkerekség minden szegletében: Tisztítsd meg az életünket, irgalmazz nekünk, Urunk! És te elfogadtad már Isten irgalmát? – kérdezte a jelenlévőktől esperes úr. – Ki tudtad mondani, hogy Uram, szükségem van Rád? Engedd meg, hogy Isten irgalmasságot gyakoroljon feletted! „Isten irgalmazzon neked!” – mondjuk a hétköznapi beszédben is, hisz ez lesz az örökéletre való bejutás feltétele. Ez a mennyei kapu kódja. Nem a semmittevés útjára lép, aki elfogadja Isten irgalmasságát – figyelmeztetett Gaál esperes úr -, az irgalom uralma alatt élő ember felismeri a felebarátot, tudja, hogy egy pohár víz, vagy javainak a megosztása életmentő lehet. Kérdezzünk rá a másikra, ha nem látjuk, mi újság veled, tudok-e segíteni valamiben? Ha ezt az életszemléletet gyakoroljuk, már nem kell újból és újból feltennünk a kérdést – mit tegyek az örökéletért? – mert semmi különöset, mégis mindent megteszünk. Isten irgalmát gyakorolhatjuk felebarátaink felé irányuló törődésünkkel és megvalósítjuk Megváltónk parancsát: Szeresd az Urat, a te Istenedet, és felebarátodat, mint magadat! 

Az ökumenikus imahét során a református, az evangélikus, a római és a görögkatolikus templomban találkoztak a hívek, hogy megvallják Isten és embertársaik előtt: ha másik felekezethez is tartozunk, a keresztény anyaszentegyház tagjaként Jézust tartjuk Megváltónknak, és az Atyához vezető utat keressük itt lenn, a Földön, a számunkra rendeltetett kegyelmi időben. A világ számos országában fordultak a hívek imáikkal Istenhez. Az igehallgatás, és a hálaadás elgondolkodtatta az ökumenikus imahét résztvevőit, hol tartunk az örök élethez vezető úton.

                                                                              Volomné Tóth Kornélia 

Fotók: P. Tóth Nóra