Örök Adventben élünk - Keresztyén Értelmiségiek Szövetsége évzáró rendezvénye

Mi, keresztények a megdicsőült Jézust várjuk, akinek a második eljövetelére készülünk, nap nap után. Ezt emelte ki dr. Pótor János református lelkipásztor a Keresztyén Értelmiségiek Szövetsége nyíregyházi csoportjának évzáró rendezvényén december 14-én. A kazettás teremben gyűltek össze a szövetség tagjai és a vendégek, hogy Advent félidejében közösen elmélkedjenek. Megyesi Mária elnök köszöntőjében utalt rá, hogy nemcsak a különböző vallások, felekezetek követői, hanem az Isten nélküli világban élők is rádöbbennek: elcsendesedés, várakozás nélkül nem igazi a Karácsony. Ebben a felismerésben segített eligazodni Pótor János, aki 42 éve Őrben szolgálja az Urat és a gyülekezetét. A Besenyődhöz kötődő, majd gyermekkori családjával Őrbe költöző lelkész édesapja is ezen a szószéken hirdette Isten igéjét. Tőle vette át a gyülekezet irányítását 1988-ban. Felesége, Pótorné Ács Ágnes, a nyíregyházi Magdaléneumot vezeti, itt súlyos, értelmi sérült gyerekeket és fiatalokat gondoznak. A diakóniai szolgálat napi gyakorlatával a családban találkozott a tiszteletes, és a rászorulók megsegítése szívügye lett. 1993-ban nyitották meg az idősek napközi otthonát, majd hamarosan bentlakásossá fejlesztették az intézményt. A mindjárt 30 éves fennállását ünneplő Sarepta bővítésre szorul, igen sok idős, beteg, hitét gyakorló embernek és családjaiknak ad megoldást a szociális ellátásban.

Ima, elcsendesedés, hálaadás, dicsőítés címmel tartott előadást Pótor János, aki 3 évvel ezelőtt, az ősgyülekezetekkel foglalkozva doktorált a Debreceni Hittudományi Egyetemen az Újszövetség témakörében. Segítője, szellemi mentora dr. Gaál Sándor professzor, egyetemi oktató, aki gyülekezetünk vezető lelkipásztora, a Nyírségi Református Egyházmegye esperese. Az ökumené jegyében azt emelte ki az előadó: a jelenlévőket is összeköti a hit Istenben, a meggyőződés az örökéletben, épp ezért bensőségesen imádkozunk Istenhez. Ez a beszélő viszony azon alapul, hogy mi a Szentírásból halljuk Isten szavát, és imáinkban válaszolunk erre. Erős hitünkben meggyőződéssel valljuk, hogy az Úr „telefonszáma” soha nem foglalt, a Szentlélek által bármikor megszólítható. Pótor János intette a jelenlévőket, hogy nem elég a kívánságlistánkat elsorolni Istennek, hisz a vágyaink mellett sokkal nagyobb hangsúlyt kell kapjanak a bűneinket megvalló, a köszönetet mondó, a hálaadó és a közbenjáró imádságok. Annyi mindenért adhatunk hálát az Úrnak, de miért nem tesszük ezt mindannyian? A közbenjárás – közkeletű, elcsépelt szóval a protekció – a legnemesebb értelemben azért, hogy másokért fohászkodjunk Istenhez. Családtagjainkért, barátainkért, gyülekezetünkért, lelkészeinkért, az üldözött keresztényekért, a háborúban nyomorúságot elszenvedőkért – ez csak egy kicsiny szelete a teremtett világnak. Mindannyian megtapasztaltuk, hogy néhány jó szó az érdekünkben ajtókat nyithat előttünk. Hát még az Isten előtt mennyire kedves, ha nem csupán a magunk jóléte foglalkoztat bennünket, hanem imáinkban hordozzuk azokat is, akik rászorulnak, akár tudnak erről, akár nem. Igei példákat emelt ki az előadó, Jézus főpapi imáját, a tanítványaiért, a gyülekezetért fohászkodó Megváltót, de még a kereszten az ellenségeiért is könyörgő Jézust hozta elénk példaként.

A külső zaj és a belső csend összefüggését említve, Pótor János a teológiai tanárt, Bodó Sárát idézte: a zaj korában élünk, de a zaj és a csend kizárja egymást! A mindannyiunk által tapasztalt zaj, lárma csak a nyilvánosságban valósul meg, ezzel szemben a csendnek titkai vannak. A misztériumban a hit a csendben tud növekedni. Ennek legnagyobb titka a személyes imádság. Jézus tanított is imádkozni – hangsúlyozta az előadó. Amikor imádkozol, menj be a belső szobádba – az őskeresztyén gyülekezetek idejében ez a házak éléskamráját jelentette. Ezen csak egy ajtó volt, itt tárolták az élethez, a mindennapi megélhetéshez oly fontos lisztet, olajat, magvakat. Ide nem akárki léphetett be. Így Isten elé is akkor álljunk, ha megteremtjük a belső szoba csendjét, nyugalmát. Ez a beszélgetés nem egy hétköznapi terefere, hanem a legmélyebb önátadás, amelyre Isten mindig figyel, és visszajelez nekünk. Hogy imáink célba érjenek, Jézus folyamatosan imádkozott értünk és teszi ezt mind a mai napig. Azt is kinyilvánította: aki vallást tesz rólam embertársai előtt, én is vallást teszek róla az én Mennyei Atyám előtt.

A Bibliaolvasó Kalauz szerint a heti igékben Jónás történetét olvashatjuk újra. Minden emberi ellenkezés után Jónás a cet gyomrában fohászkodott a legőszintébben Istenhez, mintegy hitvallásként kinyilvánította: az Úrtól jön a szabadulás. Ezt a gondolatot hangsúlyozta vasárnapi igehirdetésében Gaál Sándor esperes úr: ez adja a nyugalmat és ez nyugalmat ad. Ez az adventi készülődésünk lényege.

A keresztény értelmiségiek összejövetelét szeretetvendégséggel zártuk.

                                                                                           Tóth Kornélia