Reményik Sándor verseit tolmácsolta Hűvösvölgyi Ildikó

október 25, 2019

2019. október 25-én Reményik Sándor 33 költeménye csendült fel a Református Esték programsorozat keretében megrendezett irodalmi-zenés esten, amelynek helyszíne a Nyíregyháza-Városi Református Templom volt.

Hűvösvölgyi Ildikó színművésznő feledhetetlen előadását Csáki András gitárművész tette még felemelőbbé. A művésznő az erdélyi református költőóriás műveit egy láncra felfűzve, címek bemondása nélkül adta elő a templomot megtöltő, különböző korosztályokból érkező hallgatóság nagy örömére.

Az alábbiakban a Kegyelem című verset közöljük, amely az esten is hallható volt.

Reményik Sándor: Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.