Szolgálat - beszámoló a Nyírifi Őszi Konferenciájáról

Negyedik alkalommal került megrendezésre a Nyírifi (Nyírségi Református Ifjúság) őszi konferenciája 2025. októberének hosszú hétvégéjén. Gyülekezetünkből több mint 30 fiatal vett részt a rendezvényen, amelyről egyikük, Kósa László Ábel beszámolóját olvashatják az alábbiakban.

A nyári tábor után, idén is megrendezésre került a Nyírifis Konferncia, aminek a Debreceni Református Kollégium adott ismét otthont. Ebben az évben több mint 120-an vettünk részt ezen a felemelő hétvégén, ami ismét nagy sikernek örvendett. Ezt az évet a Református Egyház Zsinata az ifjúság szolgálatának évének nyilvánította, így a témánk nem is lehetett más, mint a szolgálat. Megérkezésünk után, nagy örömmel találtunk ismét egymásra. Jó volt kiszakadni a szürke hétköznapok fogságából és visszatérni ebbe a szeretett, meghitt közösségbe. 

Isten áldásából és a Szentlélek elhívásából idén is szolgálóként vehettem részt ezen a rendkívüli alkalmon. A közös szolgálatnak köszönhetően még jobban beleláttam, hogy mekkora munka, és odaadás van a konferencia mögött. Úgy érzem, hogy ezen az alkalmon még inkább fejlődött az ifjúsági közösség, és hiába voltunk nagyon sokan mégis családias volt a hangulat, hiszen az előadásokból megtanulhattuk, hogy egyedül nehéz, sőt néha lehetetlen szolgálni. Ahhoz, hogy egy igazi közösségé legyünk, nagyon sokat tett hozzá a dicsőítés, a játékok és a csoportbeszegetések, ahol megbeszélhettük, hogy ki miként szolgál. Hálával töltötte el a szívemet mikor meghallottam, hogy mennyien igyekeznek hozzátenni ahhoz, hogy a saját gyülekezetük is fejlődjön és gyarapodjon. Sokan számoltak be arról, hogy amiben csak tudnak, segítenek, legyen ez technikai szolgálat a templomban, nyári gyerektáborokban való segítségnyújtás vagy akár idősebb testvérek, rászorulók segítése vagy látogatása. 

Az előadásokon hallhattunk arról, hogyan lehetünk, igazi szolgálok, és milyen feladatokban tudunk segíteni a lelkészeinknek vagy lelki testvéreinknek. Tanulhattunk arról is, hogy mi ennek az egésznek az ára, hogy mennyi lemondással vagy mennyi nehézséggel jár. 

De miért is éri meg? Ezt a kérdést gyakran és sok embertől megkérdeztem és mindannyian hasonlóképpen válaszoltak. Az egyik beszélgetésben a követőző hangzott el: „Sokszor úgy érzem, hogy ez nem egyszerű, és hogy talán nem is fog megtérülni, itt a földi életben. Ám amikor majd ott állok az Úr előtt és azt kérdezi meg, hogy tetted-e azt, amit tenned kellet? Akkor majd bátran állítom, hogy igen, és majd ránézek azokra, akiket így vittem közelebb Istenhez.” 

Az utolsó estén idén is megrendezésre került a „Nikodémusok órája” beszélgetés, ahol az általunk feltett kérdésekre válaszoltak a tiszteletesek. Szó esett többek között teológia, dogmatikai és etikai kérdésekről. Sokat hozzátett az is, hogy egy-egy kérdésre nem csak egy adott személy adott választ, hanem többen is több nézőpontból is hozzászóltak a témához, saját meglátásuk szerint. 

A hétvégét egy közös úrvacsorával zártuk ahol ifjúsági énekekkel dicsőítettük az Urat, a prédikációt is a fiatalok nyelvén magyarázták, ami elég sok embert megérintett és feltöltött. Számomra ez volt a legkiemelkedőbb esemény a konferencia során, hiszen csak kevésszer tapasztalhatjuk, hogy az ifjúság részt vesz a gyülekezetben, vagy ha igen, akkor is csak alacsony létszámban. Meg vagyok, győződve afelől, hogy ez a hétvége fontos volt mindenki számára, és úgy térhettek haza a gyülekezetükbe, mint egy szolgálatra elhívott testvér.

Teljes album megtekintése