Egy asztalhoz ült gyülekezetünk tagja, a Cantemus Kórus alapítója, Szabó Dénes karnagy és dr. Kovács Ferenc, a megyeszékhely polgármestere, hogy kötetlen beszélgetésben valljanak küldetésükről, Istenbe vetett hitükről, a gondviselés napi megtapasztalásáról. A kazettás teremben, november 22-én a Református Esték programjai közt a Kultúra-Közélet-Művészet tematikájában került sor a párhuzamos portrékat bemutató eszmecserére, amelyet Gaál Tamás újságíró, az Európa Rádió riportere vezetett. A házigazda, dr. Gaál Sándor, a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség vezető lelkipásztora, a Nyírségi Református Egyházmegye esperese Dániel próféta könyvéből idézett: maradjunk meg küldetésünkben! – tette hozzá, mi maradjunk meg a keresztény kultúrában! Értsük jól az üzeneteket, ebben segíthetnek a hitüket felvállaló, Nyíregyházához szorosan kötődő szakemberek. 

A makói református parókián felcseperedő, nemzetközileg is jegyzett karnagy hamar megtanulta, ki a jó és ki a rossz ember. Bár számtalan hátránya származott a hitgyakorlásból már kisiskolás korában, az erkölcsi értékek fontosságát a tyúk és a tojás példájához hasonlította: tőle az elválaszthatatlan lett. Az 5 gyermekes családban 4-dikként született, azt hitte, a szülők fegyelmező figyelme őt már nem éri el, a Teremtő azonban mindig ott volt mellette. Nem is élt meg külön Isten-élményt, de minek tekinthetjük azt, hogy a befagyott Tisza jegén 11 társával sértetlenül átjutott, korábban a Marosba 4 évesen belefulladhatott volna. Isten jobban szereti őt, mint fordítva és tervei vannak vele. Ezt azóta sokszorosan megtapasztalhatta.

Kovács Ferenc polgármester is felelevenített életéből 2 autóbalesetet, amikor egyik alkalommal a fejre állt kocsiból karcolás nélkül szállt ki. Bár a mezőgazdaság, a gazdasági élet valamely szakmája látszott elérhetőnek számára a Kisvárda közeli faluban, Papon, a sors úgy rendezte, hogy jogi egyetemre jutott. A 3 gyermekes családban neki, mint a legidősebbnek nem ez jutott eszébe, viszont az Isten gondviselése mérnöki pontossággal készítette fel őt a legnagyobb feladatra, a polgármesterségre. Jogi ismeretei, országgyűlési képviselői megbízatása, a közösségért végzett munka, az üzleti világból hozott pénzügyi előrelátása most kamatoztatható, amikor a 120 ezres, hazai mércével mérve nagyváros napi és stratégiai ügyeiben fejtheti ki álláspontját. 

Hívő emberként hogy lehet embereket irányítani? – kérdezte a riporter. Kovács Ferenc elmondta, a közigazgatásban járatlanként a másokért végzett szolgálat átsegítette őt a kezdeti nehézségeken. A feladatokat, az elvégző munkatársakat teljesítményük alapján ítélte meg. Úgy hajtotta álomra a fejét, hogy aznap is lelkiismeretesen eleget tett hivatásának.

Szabó Dénes azt vallja, szeresd felebarátaidat! Igyekszik megtalálni minden gyermekben az értéket. A világ dolgairól is beszélget velük, mindig őszintén. A református etika segíti, hogy biztonságosan álljon meg a hitében. Annak örül, hogy a magasabb rendű lelki életről is szót válthatnak, a kórustagok megnyílnak előtte, és ő is felvállalja hitét előttük. Kitüntetés reformátusnak lenni, és kétszeres kitüntetés reformátusnak és magyarnak lenni – emelte ki. Ha beszélhetünk valódi küldetésről, ez a legnagyobb. 

Honnan tudják, mi a helyes irány a döntéseikben? – kérdezte beszélgető partnereit Gaál Tamás.

Sok fiatal értelmiségi, sajnos, nem jön vissza Nyíregyházára – hallottuk Kovács Ferenctől. Hogy a nagyobb darab kenyér és az élhető lehetőségek ne vonzzák el a frissdiplomásokat, a külpiacokon is sikerrel működő, munkahelyteremtő beruházásokat hoztunk a városba, ilyen például a Lego, amelyet továbbfejleszt a dán óriás. Utakat, járdákat építünk, körforgalmakat alakítunk ki, uszoda, jégpálya, atlétikai csarnok, az egyre gyarapodó Sóstó és még számos beruházás jelzi, jó itt lakni. Reális az esélye, hogy a legjobb egyetemekről 5-8 százalékkal több fiatal jöjjön vissza. Tisztelettel adózunk elődeinknek, tirpák őseinknek, akik nemcsak a földművelésben, az iparban, a szolgáltatásokban, az egyházi életben, hanem az ország ügyeinek intézésében is oroszlánrészt vállaltak, gondolok itt például Kállay Miklós egykori miniszterelnökre.

Kívül vagy belül dőlnek el a dolgok? – vetették fel az ember örök dilemmáját a megszólalók. Szabó Dénes meggyőződéssel vallja: alapvetően a bensőnkben leegyszerűsödnek a kérdések, jobban látjuk a lényeget, mint a külső zajban. Az egyén és a közösség egymásra hatását nézve, országban, nemzetben, családban gondolkodhatunk. A kórus gyakorlatát említi, soha nem nézheti csak magát valaki. Magára marad, aki magára szavaz – fejtette ki. Mi a legfontosabb? Az én és a közösség kapcsolata. Ebben én mindig a többséget nézem. Akár az énekkart, akár az élet bármely részét vesszük, látnunk kell, porszemek vagyunk a gépezetben, de munkánkkal, szolgálatunkkal, küldetésünk teljesítésével hozzájárulunk a zökkenőmentes működéshez. Máskülönben nincs értelme az egésznek. Ez az istenfélelem elfogadása.