A Református Esték sorozat március 7-i programjában Baloghné Szűcs Zsuzsa, a Sóstói Múzeumfalu igazgatója és Baracsi Endre, a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Közgyűlés alelnöke engedett bepillantást keresztény hitükbe. A kazettás teremben sokan voltak kíváncsiak arra, hogy a két ismert és elismert közéleti vezető miként valósítja meg református identitását a hétköznapi munkájában és a magánéletében.

Dr. Gaál Sándor esperes úr, gyülekezetünk vezető lelkipásztora köszöntőjében az aznapra rendelt bibliai igeszakaszból, a szegény özvegy asszony két fillérjének, egész vagyonának odaadásából hozta a párhuzamot: ami nélkülözhetetlen, azt adta oda az asszony. Vajon a vendégek hogy viszonyulnak ehhez? Lelki, szellemi értelemben nézhetjük meg szerepvállalásukat, döntéseiket, küldetésüket és tanúságtételük által gazdagodhatunk. Gaál Tamás, gyülekezetünk tagja, az Európa Rádió nyíregyházi stúdiójának vezetője kérdezte a meghívottakat.

Az édesapám úgy prédikált, hogy szívesen jöttek a hívek a nagyecsedi templomba – elevenítette fel korai eszmélését Zsuzsa. – Lelkészgyerekként semmilyen hátrányt nem tapasztaltam. Észrevétlenül váltam Bibliaolvasóvá, ha kellett, orgonáltam a templomban, csodás ifis éveket éltem meg. A pályaválasztásomat édesapám eldöntötte, a debreceni Refibe mégy! Meghatározó időszaka volt ez az életemnek, a néprajz, a történelem iránt hamar érdeklődni kezdtem. A dédszülőkig ismerjük a családunk pontos történetét.  Hitbeli életük nemzedékekre meghatározta az önazonosságunkat. A szüleim első generációs értelmiségiek, édesapám egyházmegyei főkönyvtáros is volt, így a patinás kötetek, egyházi anyakönyvek, oklevelek olvasgatása, rendezése számomra kinyitotta a világot. A vallási néprajz megérintett, örökre, elválaszthatatlan lett a gondolkodásomtól.

Presbiter édesapa mellett éreztem meg, milyen a közösség megbecsült tagjának lenni – indította a beszélgetést Baracsi Endre. – A nagyapámhoz is erősen kötődtem, ő az a sziklaszilárd, hitben járó, igazat mondó ember volt, aki mindig tudta és kinyilvánította, merre van az előre. Az erősen református Beregdarócon mindenki meggyőződéssel vallotta, hova tartozik és olyan kötődést szövött körém, hogy a feleségemmel most is azt mondjuk, hogy hazamegyünk, ha Beregdarócra indulunk. Pedig a közvetlen családommal Oroson élek. A hit, szülőföld és a család megbonthatatlan, hármas egysége akkor még öntudatlanul, ma felülírhatatlan törvényként határozza meg az életemet, és bízom benne, a gyerekeinkét is. Féltve őrzött énekeskönyvükben, - még a nagymamám adta az édesapámnak, most már én őrzöm, - ugyanazt az igét jegyezték fel, mint amit Tőkés László püspöktől kaptam Tiszakerecsenyben az úrvacsorás istentiszteleten 2017-ben. Emberi léptékkel nézve, ennek mennyi az esélye? Nagyapád nagyon figyel rád – jegyezte meg a püspök. Ezt érzem ma is, minden döntésemben. Az agrármérnökként végzett, terület- és vidékfejlesztéssel foglalkozó alelnök, a Megyei Értéktár elnökeként a felbecsülhetetlen eszmei értékű kincseinket, épületeket, tárgyakat, hagyományokat igyekszik megőrizni az utókornak. A költőt idézi: a Kárpát-medencében népek, nemzetek tűntek el, a magyarság viszont fennmaradt, hála Istennek érte.

Az etnográfus végzettségű Baloghné Zsuzsa Tiszavasváriban alakította ki a helyi hagyományok, muzeális értékek iránti érdeklődést. Itt ismerte meg a férjét is, otthonra talált a helyi gyülekezetben. Pezsgő kulturális életet szervezett, előbb egyedül, majd néhány munkatársa is osztotta az ő álmait. Szakmai, emberi kvalitásai alapján felfigyeltek rá a döntéshozók, és amikor a Sóstói Múzeumfalu vezetői munkakörét megpályázta, zöld utat kapott a megvalósításhoz. A néprajzi, történelmi, múzeológusi érdeklődésének engedve, megtalálta azokat a szakembereket, akikkel mertek nagyot álmodni és ma már országosan is megsüvegelik az itt folyó szakmai munkát. Generációk tagjai látogatják a rendezvényeiket, az egész országból és a határokon túlról is érkeznek vendégek és fellépő együttesek. A gasztro-programjaikra hosszú sorban jönnek az ízes falatokat kedvelők. Nyíregyháza kulturális, társadalmi, közéleti mindennapjaiban megbecsült szerepet játszik a Sóstói Múzeumfalu. Küldetésének érzi a megye kincseinek, értékeinek bemutatását.

Ebben is szoros együttműködő partnerre talált Baracsi Endrében, aki nemcsak református identitásának megélésében, hanem a szakmai, néprajzi, történelmi hagyományok megőrzésében is segít. Az alelnök azt vallja, hogy építeni kell a falut, modern módon, s ehhez igénybe lehet és kell venni az Európai Uniós forrásokat, a civil szervezetek, önkormányzatok, egyházak előtt megnyíló pályázati lehetőségeket. Kiveszőben vannak a paraszti tudás gyöngyszemei, hisz ők szimbiózisban éltek a természettel, a közösségeikkel, a családjukkal. Pontosan tudták, mikor kell vetni, aratni, a gazdálkodás napi tudományát magas szinten gyakorolták. Ismerték, hogy milyen anyagból mit lehet készíteni, hogy lehet hulladékmentesen és takarékosan élni. A bölcsőtől a koporsóig kísérték szeretteiket. Az asszonyok beleszőtték álmaikat az otthonaikat és templomaikat díszítő textilekbe. Ennek a megőrzéséről szól az a néprajzi tudás, amelyet Baloghné Szűcs Zsuzsa megfogalmazott küldetésének. Magyarságtudatunkat erősíti – hangsúlyozta - ha bemutatjuk reformátusságunkat, ez egyúttal kötelességünk is.

Figyeljünk a kovász-emberekre – összegez Baracsi Endre. Akik irányt mutatnak, nemcsak a nagy távlatokban, távolságokban, hanem az apróságokban is képviselik, mi a fontos nekünk. Most és örökkön örökké. Mindketten állítják, a hitet nem könnyű átadni, de meg kell találnunk hozzá a csatornákat. Talán azért nem lehetetlen ez a küldetés, mert bennünk létezik az az űr, amelyet csak Isten tud kitölteni.

Nemcsak a lelkipásztoroknak, hanem a gyülekezet tagjainak is nagy a felelőssége és a lehetősége abban, hogy megújítsuk a hitéletet. Az, hogy milyen lesz a 21. században a református egyház, rajtunk is múlik. Használja ehhez a Teremtő a meghívott vendégeinket, hogy általuk is megtapasztaljuk Istent – köszönt el Gaál Sándor esperes úr.

Tóth Kornélia