Nemes hagyományainkat követve, ismét együtt ünnepeltünk evangélikus testvéreinkkel október 31-én a református templomban. Fáklyás felvonulással, zsoltárokat énekelve vonultunk át a nyíregyházi evangélikus templomtól a Kálvin térre. Gyülekezetünkhöz csatlakoztak a közelmúltban önállósodott örökösföldi egyházközség tagjai, presbiterei, Nagy József lelkipásztorral együtt. Az ünneplésen jelen voltak gyülekezeti közösségünk lelkészei, presbiterei és tagjai, valamint a korábban itt segédlelkészként szolgáló Vekerdi János lelkipásztor. Az evangélikus egyházközséget dr. Kovács László Attila vezető lelkész, karnagy, Zsarnai Krisztián esperes, Sztankó Gyöngyi és az igehirdető Horváth-Hegyi Áron lelkészek képviselték. Nyíregyháza belvárosában sokan megálltak és emlékeztek, amíg a 2 gyülekezet tagjai bevonultak a templomunkba. Zsúfolásig megtelt Isten háza ezúttal is.

Isten hívó szavát idézte a Szentírásból dr. Gaál Sándor vezető lelkipásztor, a Nyírségi Református Egyházmegye esperese. Ézsaiás próféta könyvének 55. fejezete e sorokkal üzen: 1. Ti szomjazók, mind jöjjetek vízért! 3. Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek!

Tiszta szívvel énekeltünk együtt újként tanult éneket evangélikus testvéreinkkel a reformáció 505. évfordulójára emlékezve. A közös istentisztelet nemcsak a protestáns felekezetek hagyományainak ébrentartásáról szól, hanem reformátor elődeink iránti megbecsülésünket is kifejezi. Ők újra értelmezték a Bibliát, „Egyedül Krisztus, egyedül a Szentírás, egyedül a kegyelem, egyedül a hit által, Istené a dicsőség!”. Luther Márton német reformátor nevéhez kötődik az egyház talán legnagyobb kijelentése: az élő Krisztus az egyház feje! „Itt állok, másként nem tehetek! – mondta Luther a német birodalmi gyűlésen, vállalva az ezzel járó kockázatot, az esetleges halálbüntetést is.

A szégyen témáját részletezte igehirdetésében Horváth-Hegyi Áron evangélikus lelkipásztor. Gyerekkorunktól kezdve számtalanszor érzünk szégyent, akár a családunk, az anyagi helyzetünk, a munkánk miatt. Pozitív hatása is van ennek a negatív érzelemnek, amennyiben jobb emberré igyekszünk válni ezáltal. Okoz-e Isten szégyenérzetet? – kérdezte az igehirdető. – Vagy ez csupán a bűnös világ velejárója? A Bibliából idézte Jézusnak a Nikodémushoz intézett szavait: te Izrael tanítója vagy, és ezt nem tudod? Az ellenségeit megszégyeníti Jézus, de a végzetes szégyenérzet az, amit így fejez ki a Megváltó: „Ha valaki szégyell engem embertársai előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja majd Isten előtt.”

Hinni és megvallani – ez az üdvösség útja, s ez a tanítványok küldetése a világban. Hirdetni a bűneink alóli szabadítás egyetlen útját, ehhez a nemes misszióhoz kell gyűjtenünk lelkeket, mert a munka sok, a munkás oly kevés – énekeljük csodálatos dicséretünkben.

Ünnepi istentiszteletünkön Kissné Mogyorósi Pálma kórusvezető tanított közös éneklésre, majd befejezésül dr. Kovács László Attila evangélikus lelkipásztor, karnagy vezényletével kórusművekben gyönyörködhettünk. „Az Úrnak irgalmát örökké éneklem” – csendült fel a jól ismert és szeretett zsoltár a két gyülekezet lelke mélyéről.

A reformáció napján, október 31-én a Duna Televízió a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközségben előző nap felvett istentiszteletet közvetítette, így a hazai és a határokon túli magyar gyülekezetek dr. Gaál Sándor esperes úr igehirdetését hallgathatták meg. Egyházunk hetilapja, a Reformátusok Lapja 4 oldalon jelentetett meg gyülekezetünk mindennapjairól és távlati céljairól színes összeállítást a 44. számában.

Tóth Kornélia