Keresztyén testvéreinkkel együtt fordulhattunk Istenhez az elmúlt héten Nyíregyházán. Felemelő érzés volt megtapasztalni, hogy a felekezeti különbségek ellenére örömmel és a szívünkben hálával magasztalhattuk az Urat, és erősíthettük meg magunkban és egymásban, hogy tanítómesterünk, megváltónk Jézus Krisztus. Isten igéje ugyanúgy szól hozzánk a református, az evangélikus és a katolikus templomokban egyaránt. Családi szál, hogy melyikünket melyik vallás templomában kereszteltek meg. Bár az Atyának már volt és van terve velünk a születésünket megelőző időtől fogva, a kisgyermek a keresztvíz alatt még mit sejt arról a kegyelemről, a megváltásról és az őt befogadó közösség, a gyülekezet erejéről, amit csak később, vagy jóval később tudatosít az elméjében.

Bár a kereszténység a Föld legnagyobb vallásának számít, annak az évszázados osztódásnak, gondolati, hittételbeli, és az életmódban (lásd cölibátus) megnyilvánuló különbségei oda vezettek, hogy történelmi egyházak jöttek létre. Az eltérések tovább feszítették a kereteket, és lélekszámukban sokkal szerényebb ágazatok, kisegyházak alakultak, hogy a szektákról már ne is beszéljünk. Hol az igazság? – kérdezték évszázadokon át a gondolkodók és tették ezt a kisebb-nagyobb közösséghez tartozók egyaránt. A harcosabb felfogás képviselői nem restelltek fegyverrel nyomatékot szerezni vélt igazuknak. A hívők csoportjai tanácsosnak látták nem szembe menni a mindenkori központi akarattal, amely évszázadokkal ezelőtt a politikai uralkodó osztállyal karöltve a lélek dolgaiban is igazodási pontot szabtak meg. Így aztán az Isten-keresés a születéstől fogva eleve elrendelt, megörökölt keretek között zajlott. Időnként kibékíthetetlen ellentétek feszültek az egyházak és a felekezetek közt.

Ennek az ellentmondásnak a feloldására az úgynevezett New Age (Új Kor) mozgalmak igyekeztek egybemosni a keresztény felekezetek tanítási különbségeit. Tovább mentek, még a nagy világvallások, a buddhizmus, a muzulmán, a hindu és konfucionista ágazatok lebontását is elkezdték hirdetni. Az egységesítés oltárán az áldozatoktól sem riadt vissza az Amerikából elindult szellemi áramlat. Összekeverték a keresztény felfogás szerinti újjászületést a buddhista filozófia alapvetésével, az újraszületéssel. Hangsúlyozták az egyéni felelősséget a lelki megtisztulás útján, szembe helyezkedve Jézus megváltásának életen és halálon átívelő örömüzenetével. Még a vallásalapítók személyét is összekeverhetőnek mondták, megfosztva a teremtő Istent a megváltó Jézus Krisztussal együtt, mint egyeket a többek közül.  A látszólag szimpatikus, időnként pacifista elvek mégsem arattak osztatlan sikert a hívek körében a Földkerekségen.

Maradtak az Isten-keresés hagyományos filozófiai, gondolati, vallási keretei. Az ökumenikus szemlélet arra ösztönöz bennünket, hogy a vallások, a felekezetek eltérő vonásait keresztényi lelkülettel szemléljük. Ne azt nézzük, mi választ el bennünket testvéreinktől, hanem keressük az azonosulási pontokat. Jó példák tucatját sorolhatjuk: a szomszédunkban pusztító orosz-ukrán háború menekültjeit ugyanúgy segíti a Református Szeretetszolgálat, mint a máltaiak, a baptisták, az unitáriusok. A határon egymás mellett nyújtották a könyörület csomagjait a katolikusok és a protestánsok. Vagy a világban az üldözött keresztényekért imádkoznak és gyűjtenek minden kontinensen.

Nyíregyházán az ökumenikus imahéten az adományokat a római katolikus társszékesegyház harangjának felújításáért helyezték a perselyekbe az evangélikus, református, a görögkatolikus és a római katolikus templomban egyaránt. A szószékekről a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, dr. Fekete Károly, a Nyírségi Református Egyházmegye esperese, gyülekezetünk vezető lelkipásztora, dr. Gaál Sándor hirdetett igét. Meghallgathattuk az evangélikus egyházközség korábbi esperesét, Sztankó Gyöngyi lelkipásztor figyelmeztetett az Úr igéjére. Jó érzés volt a testvéri közösség megélése. Ismerőseinkkel is találkozhattunk egymás gyülekezetében. Az ökumenikus imahét üzenetét szívünkbe fogadtuk: Isten teremtett és Jézus Krisztus által megváltott gyermekei lehetünk és a Szentlélek vezeti mindennapi gondolatainkat, irányultságunkat és cselekedeteinket.

Lélekben megerősödve, hitünkben ujjongva adtunk hálát az imahét alkalmaiért.

                                                                                          Tóth Kornélia