Bemutatkozás

Pák Bence Gábor vagyok, 2000-ben születtem. Ekkor Fehérgyarmaton éltünk a családommal, édesanyámmal, akinek pedagógiai végzettsége van, illetve édesapámmal, aki rendőr. Ebben a kisvárosban kezdtem meg iskolai tanulmányaimat is a Kölcsey Ferenc Általános Iskolában. Ötödikes voltam, amikor az iskola református intézménnyé vált. Szintén ebben az időszakban, 2011-ben született meg a kishúgom is. Azóta tehát így négyen alkotunk egy családot.

2014-ben kezdtem meg a középiskolát a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában. Már ide is azért jelentkeztem, mert úgy éreztem, hogy Isten a lelkészi pályára szeretne engem hívni. Eleinte azért nem teljesen akartam engedni ennek a hívásnak, mert a gimnáziumot is az ötéves nyelvi előkészítő szakon kezdtem meg és végeztem el, hogy legyen még egy évem gondolkodni majd azon, hogy az érettségi után hová felvételizzek. Nagyon szerettem azonban a debreceni refibe járni. Kollégistaként már korán belekóstolhattam az önállóbb életbe, és sok-sok élménnyel gazdagodtam. Szintén több jó barátomat a középiskolában ismertem meg, így nagyon hálás vagyok Istennek azért az öt évért, amelyet ott tölthettem.

Másodikos voltam a gimnáziumban, amikor a családommal Nyíregyházára költöztünk. Eleinte nehezen viseltem a városba költözést, hiszen nagyon szerettem azt, hogy hétvégente Debrecenből egy sokkal csendesebb, kisvárosba mehettem haza. Fehérgyarmat környékén már megvoltak az ismert horgászhelyek, továbbá a nagyszüleim is közel laktak, kisebb falvakban, Kölcsében és Nagyhódoson. Aztán természetesen idővel megszoktam és megkedveltem Nyíregyházát is, bár mivel csak hétvégente jártam haza Debrecenből, kicsit több időt vett igénybe az, hogy megismerjem a várost. 

Az érettségi után egyből a teológiára adtam be a jelentkezésemet, ekkor már azzal a bizonyossággal, hogy Isten tényleg erre a pályára hív engem, és hogy én szeretnék engedni ennek a hívásnak. Az egyetemen aztán szintén jó barátokra találtam, és további öt évet laktam kollégiumban, amit szintén szerettem. A tanulmányaim alatt bekapcsolódtam az egyetem dicsőítő csapatába is, gitárosként. A teológia mellett az utolsó két évemben a Debreceni Egyetemi Gyülekezet alkalmaira is kezdtem járni, ahol szintén tagja lettem egy dicsőítő csapatnak. Ez alatt az időszak alatt sok fiatalos, modernebb keresztyén éneket ismertem meg, amiket nagyon megkedveltem, és jó, hogy így is magasztalhatjuk a mi Istenünket.

Azt az Istent, akinek a kegyelméből immár a teológiai tanulmányaimnak a vége felé járhatok, aki átvezetett az olykor rögösebb, olykor simább utakon is, amelyek idáig vezettek, és akiben bízhatok továbbra is az életem minden napján.