Bemutatkozás

Barati Benjámin vagyok, 1999-ben, Nyíregyházán születtem. Szüleimmel együtt Kékcsén élek. Édesapám a MÁV-nál rádió-technikusként dolgozik, míg Édesanyám a Kelet-Trans 2000 Kft.-nél számlázóként tevékenykedik. 2 bátyám és 1 nővérem van. Mindannyian családos emberek már és nagy öröm számomra, hogy 2 bátyámmal a gyülekezet közösségében is találkozhatok. 

Általános iskolában is már a Kisvárdai Református Általános Iskolába jártam. Egy nagyon családias hangulatú kisvárosi iskola, ahol nagyon jó alapokat kaptam a továbbtanuláshoz. Mikor középiskolai továbbtanulás volt esedékes, nem volt kétség, hogy továbbra is ebben az intézményben szeretnék tanulni, hiszen rendelkezett és a mai napig is rendelkezik Gimnáziummal is. 6 osztályos gimnáziumi osztályban tanulhattam, melynek elején fontos döntés kellett meghoznom. Mégpedig azt, hogy milyen szakon szeretnék tanulni. A választék nem volt nagy, csak humán és reál tagozat között lehetet választani, de mivel nagyon szerettem a matematikát így mégis nehéz volt meghozni azt a döntést, hogy humán tagozatos legyek, mivel már ekkor volt bennem egy elhatározás, hogy a Debreceni Református Hittudományi Egyetem hallgatója szeretnék lenni. Az itt eltöltött évek segítettek elmélyíteni az Istennel való kapcsolatomat és ezért nagyon halás vagyok a tanárjaimnak és az iskolalelkészemnek. Utolsó éven nem volt kérdés, hogy a teológiára szeretnék jelentkezni. 

2018-tól már a Teológia falai között nevelkedhettem fel. Nagyon hálásan tekintek vissza az itt eltöltött időre, mivel rengeteget segített változni és azzá formálni, aki most lehetek. Az utolsó éven egy hatalmas bizalmat kaptam az egyetem Diákönkormányzatától, mivel megbíztak a Szociális Bizottság elnöki poziciójával. Ez alatt az idő alatt pedig sikerült nagyon sok emberrel még jobban megismerkednem és megismerni a sajátos, gondterhelt élethelyzetüket. 

Csak hálával tudok visszatekinteni, mind a gimnáziumi, mind pedig az egyetemi éveimre, hiszen bár voltak nehéz pillanatok és olykor úgy láttam, hogy bizonyos akadályokat nem tudok leküzdeni, de Isten megsegített és mindezek a próbatételek az épülésemre szolgáltak. Várakozással tekintek erre az időszakra, amit a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközségben tölthetek, hiszen már korábban is tapasztalhattam, hogy mennyire befogadó közösség van itt. Bízom benne, hogy ebben az egy évben nemcsak fejlődni fogok, hanem a gyülekezet épülését is szolgálhatom Isten dicsőségére.