1958-ban születtem Vaján, és itt nőttem fel egy háromgyermekes református család középső gyermekeként.
Az általános iskola után Budapesten szereztem villanyszerelői szakmát, majd Baktalórántházán érettségiztem. Tanulmányaim befejezését követően visszaköltöztem szülőfalumba, ahol nyugdíjba vonulásomig éltem.
Nyugdíjazásom előtt a Vay Ádám Múzeumban dolgoztam, emellett a családunk tulajdonában álló földeken gazdálkodtam.
1984-ben kötöttem házasságot Tarapcsák Ilonával, aki szintén a múzeumban dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Két fiunk született, Dániel 1985-ben és András 1989-ben. Dániel Nyíregyházán él családjával és a megyei kórházban dolgozik műszermérnökként. András Debrecenben él feleségével, és a kerekestelepi gyülekezetben szolgál beosztott lelkészként.
Családommal a vajai református gyülekezet tagjai voltunk, amelyben presbiterként, majd később főgondnokként szolgáltam. Emellett mindig örömmel vettem részt a gyülekezet énekkarának próbáin és szolgálatain is.
Szeretettel gondolok vissza a Vaján eltöltött évtizedekre, a sok ismerősre és barátra, akik körbevettek a gyülekezeti életben. Azonban az elmúlt időszak nemcsak a nyugdíj szempontjából hozott változást, hanem abban is, hogy feleségemmel Nyíregyházára költöztünk.
Rendkívül fontosnak tartom, hogy hitéletemet továbbra is gyülekezeti közösségben éljem, ezért csatlakoztam a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközséghez, amelyben tovább szeretném szolgálni Istent és felebarátaimat.
Meghatározó ige számomra, hogy „az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.” (Máté 9,37-38).
Ennek fényében igyekszem szolgálni a gyülekezetet erőmhöz mérten Isten kegyelméből pótpresbiterként is.