Bemutatkozás

Tősgyökeres nyíregyházi vagyok. A megyeszékhelyen születtem 1976-ban, családommal jelenleg is itt élek. Szüleim reformátusnak keresztelt, de hitüket nem gyakorló, azonban a vallási felekezetek iránt toleráns, jelenleg már nyugdíjas emberek. Gyermekkoromban nem részesültem a keresztségben, vallásos nevelést nem kaptam, de fáradozásuknak köszönhetően személyiségem erős alapokra épülhetett.
1994-ben érettségiztem, majd szereztem épületgépész technikusi képesítést a Széchényi István Ipari Szakközépiskolában. A közösség szolgálata és a rend iránti erős igényem miatt azonban más úton indultam el. A Szolnokon töltött sorkatonaság után, Miskolcon szereztem rendőri képesítést, majd 25 évvel ezelőtt szülővárosomban kezdtem meg a máig is tartó hivatásos szolgálatomat. Humán érdeklődésemet táplálva, a volt Bessenyei György Tanárképző Főiskola levelező tagozatán szociálpedagógusi, illetve a Rendőrtiszti Főiskola bűnügyi szakán szereztem oklevelet.
Feleségem Kozmáné Dr. Farkas Judit, ideggyógyász és egészségbiztosítási szakorvos, aki a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő ellenőrző-szakértő főorvosaként tevékenykedik. Életünket 2012-ben házasságban kötöttük össze, ami 2013-ban Eszter lányom, 2016-ban Róbert fiam személyében termett gyümölcsöt. Jelenleg mindketten a Jókai Mór Református Általános Iskola tanulói. A református felekezetű és nagykállói kötődésű nejem kezdeményezésére, gyermekeinket a Nagykállói Református Egyházközség templomában keresztelték meg.
A Nyíregyháza-Városi Református Egyházközséggel való kapcsolatom 2019-ben kezdődött, ekkor léptem át először a Kálvin téri templom küszöbét. Ennek oka akkor a református iskola alapelvárásai voltak. A szülői példamutatás jegyében jelentkeztem felnőtt konfirmációra, azonban a vasárnapi igehirdetéseken és a felkészítő foglalkozásokon megéreztem Isten szeretetét.
Felnőttként keresztelve és konfirmálva váltam a helyi közösség tagjává, ami után röviddel egy Berekfürdőn megtartott református Cursillo-n tettem le bűneimet és fogadtam el az Urat személyes megváltómnak. Az istentiszteletek, a gyülekezeti alkalmak, a közös imák a mindennapokban tovább erősítik az Úr iránti elköteleződésünket, amihez újabb táptalajt ad a pótpresbiteri szolgálat lehetősége. Az elhívásért hálás vagyok az Úrnak, egyben köszönettel tartozom a lelkészi és a presbitériumi közösség tagjainak.
Személyes hitem és életem szempontjából meghatározó ige: „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” (Filippi 4,13)