Dani Miklós

Dani Miklós

  • presbiter

Bemutatkozás

Dani Miklós vagyok, 1964-ben születtem Baktalórántházán. Néhány hónap Vaján lakás után édesanyám származási helyére, Vámospércsre költöztünk. Az általános iskola első osztályát itt végeztem, majd Debrecenbe költöztünk. 1982-ben itt érettségiztem a Fazekas Mihály Gimnáziumban. Érettségi után a Magyar Postánál kezdtem dolgozni csomagfelvevőként. Sorkatonai időmet Győrben töltöttem 1985-86-ban. Ezután a Debreceni Postaigazgatóság ellenőrzési osztályán, majd számítóközpontjában dolgoztam gépbeállítóként. Munka mellett végeztem el a Debreceni Teológia hitoktatói szakát. Jelenleg a Móra Ferenc Általános Iskola és a Szent Imre Általános Iskola és Gimnázium egyik hitoktatója vagyok.

Szüleimmel, két nővéremmel, öcsémmel, anyai nagymamámmal és nagybátyámmal éltünk huzamosabb ideig egy kertes házban. Szűkösen és mégis örömben, mert édesanyánk és nagymamánk elénk élték a Jézustól tanult szeretetet. Édesapám csomagraktárosként, édesanyám konyhai kisegítőként került rokkantsági nyugdíjba. Édesapámat 1989-ben veszítettem el.

1976-ban Vámospércsen konfirmáltam unokatestvéreimmel, mert ekkor nem volt konfirmáció a Debrecen-homokkerti gyülekezetünkben. Később harangozói, kántori, hitoktatói, ifi-vezetői, presbiteri, gondnoki szolgálatokat láthattam el.

Nagy ajándéknak tartom, hogy szüleim a szabolcsi ébredés alkalmain kötelezték el magukat Jézus Krisztus és egymás mellett, így természetes volt családunkban a bibliaolvasás, az imádság, a gyülekezeti és egyéb lelki énekek éneklése. Az unokatestvéri kör vasárnapról vasárnapra összejött a Biblia tanulmányozására. 1987 nyarán Isten igéje rádöbbentett, hogy mindez hiábavaló, ha nem fogadom el a Jézus Krisztus keresztáldozatában nekem is felkínált bűnbocsánatot. Elfogadtam és megtapasztaltam azt a felszabadultságot és örömöt, amit kívánok mindenkinek.

1997-ben nősültem ide Nyíregyházára, ahol a gyülekezetben lelki otthonra találtam. Feleségem Császár Mária, akiben társat kaptam az Úrért végzett szolgálatban is.  Szeretnénk erőnkkel, időnkkel, otthonunkkal, szavainkkal egyre inkább Mennyei Atyánk örömére, embertársaink javára lenni. Ha tehetjük, örömmel gyönyörködünk két unokánkban, nyiladozó értelmükben, bimbózó hitükben.