Lukács József
- presbiter
Bemutatkozás
A Bács-Kiskun megyei Kiskunmajsán születtem 1979-ben. Gyermekkoromat Jászszentlászlón töltöttem, ahol erős jász kötődés alakult ki bennem. Római katolikusként kereszteltek meg, s hitemet az Istentől áldott felkészítő foglalkozások alatt találtam meg. Ministránsként már ekkor részt vállaltam a helyi gyülekezet életében.
Feleségemmel, Nagy Mártával Szegeden, az egyetemi évek alatt ismerkedtem meg. Az ő hívására kezdtem református istentiszteletekre járni. Innen egy hosszú utazás kezdődött. A munkát követve több városban, gyülekezetben megfordultunk. Eközben református kötődésem folyamatosan erősödött.
2007-ben kötöttünk házasságot, melyet három gyermekkel áldott meg Isten: Levente 2009-ben, Lilla Izabella 2013-ban, Máté Lehel 2020-ban született. Mindketten régészek vagyunk: feleségemmel a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetében dolgozunk, én, mint a Kelet-Magyarországi csoport vezetője tevékenykedem.
A Nyíregyháza-Városi Református Egyházközséghez 2014-ben csatlakoztunk. Ismeretlenként léptük át a templom küszöbét és ismerősként üdvözölt mindenki. Rövid idő alatt lelki otthonunkká vált a gyülekezet. Legkisebb gyermekünk keresztelőjére is már itt került sor, aki jelenleg a Református Óvodába jár. A nagyobb gyermekek a gyülekezeti alkalmak, gyermekistentiszteletek rendszeres résztvevői, tanulmányaikat a Jókai Mór Református Általános Iskolában végzik.
Hosszú évek alatt a Teremtő megérlelte bennem az elhatározást, 2019-ben felnőttként konfirmáltam. Ezzel, úgy érzem, hazaérkeztem.
Életünk rengeteg ajándékáért, áldásáért mindig hála tölt el.
Bár tudom, hogy „megfizetni” nem lehet a kegyelemért, a Teremtő szeretetéért, a vágy mégis ott munkált mindig bennem. Ezért is ért megtiszteltetésként, hogy 2021-ben az időközi presbiterválasztáskor pótpresbiteri megbízatást kaptam. Nagy öröm, és az Úr rendkívüli kegyelme, hogy ezen szolgálat folytatására ismét elhívást kaphattam.
A jövőben szeretnék Isten áldásával még inkább részt vállalni a gyülekezet munkájában, hiszen „Erős szabadítót támasztott nekünk …, hogy … félelem nélkül szolgáljunk neki, szentségben és igazságban Ő előtte életünk minden napján.” (Lukács 1,69.74–75)
