Bemutatkozás

Szász Győző vagyok, 1985-ben születtem Szatmárnémetiben. Szüleim 1990-ben úgy döntöttek, hogy a családnak, de főleg nekünk, gyerekeknek könnyebb boldogulásunk lesz az anyaországban, ezért költöztünk Nyíregyházára. Egy nővérem van. Mindkettőnket reformátusnak kereszteltek és ezt a vallást gyakorolja azóta is az egész család, annak ellenére, hogy édesapám eredetileg római katólikus. Bár vannak Szatmárról emlékképeim, de Nyíregyháza az otthonom. Itt konfirmáltam a városi gyülekezetben 1999-ben. A Benczúr Gyula Általános Iskolában végeztem alapfokú tanulmányaimat, ezt követően a Bánki Donát Műszaki Középiskolába jártam 2003-ig. Felsőfokú tanulmányaimat Székesfehérváron végeztem a Nyugat-Magyarországi Egyetem Geoinformatikai Karán, itt földmérő és földrendező mérnöki diplomát szereztem.

Néhány évnyi ingázás után, 2011-től a Nyíregyházi Járási Hivatal Földhivatalában dolgozhatom. Isten áldásából Nyíregyházán ismerkedhettem össze feleségemmel, Elek Ágnessel, akivel 2017 áprilisában kötöttünk házasságot. Azóta már önálló családként veszünk részt a Nyíregyháza-Városi Gyülekezet alkalmain. Házasságunkat Urunk két gyermekkel áldotta meg. Benedek 2018-ban, Dávid pedig 2019-ben született.

A gyülekezetnek nem csak tagja vagyok, de igyekszem aktív részese és szolgálója is lenni. Minden lehetőséget megragadva részt veszek az alkalmakon. A vasárnapi istentiszteletek számomra felüdülést, feltöltekezést és személyes találkozást jelentenek Istennel az Ő igéjén keresztül. Vágyakozással megyek a férfi bibliaórára, reggeli áhítatokra is. Egész évben nagy várakozással gondolok az augusztusi többnemzedékes táborunkra.

Hitéletemet gyermekkorom óta gyakorlom, bár lelki megerősödésem, élő kapcsolatom kialakulása a mi Urunkkal, a 2015-ös évben történt, mikor teljes életemre nézve igent mondtam Jézus Krisztus hívására. Hogy ez a kapcsolat valóban élő lehessen, naponta személyes csendességet tartok, bibliaolvasással, imádkozással, és igyekszem testvéri kapcsolatot ápolni a gyülekezet tagjaival. Az ige, ami nagyon sokat adott nekem, a Jakab 4,10: „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt és felmagasztal titeket.” Sokáig nem értettem, hogy mi a baj a hitemmel, hiszen hittem Istenben és igyekeztem „jó fiú” lenni. De rá kellett döbbennem, hogy Isten nem azért van, hogy a mi vágyaink kiteljesedésében segítsen, hanem, hogy általa neki és egymásnak szolgálhassunk, és ez legyen életünk örömforrása. Ezt nélküle nem tudjuk igazán megvalósítani. Isten a „kevélyeknek ellene áll, de az alázatosaknak kegyelmét adja”. Ő ad bölcsességet hozzá, hogy hogyan tegyük, és Ő adja a kegyelem ajándékát. Így kívánok szolgálni a gyülekezetben és ezt a kegyelmet kívánom mindnyájunk életére Isten áldásaival.