Szász Győző

Szász Győző

  • presbiter

Bemutatkozás

Szász Győző vagyok, 1985-ben születtem Szatmárnémetiben. Szüleim 1990-ben úgy döntöttek, hogy a családnak, de főleg nekünk, gyerekeknek könnyebb boldogulásunk lesz az anyaországban, ezért költöztünk Nyíregyházára. Egy nővérem van. Mindkettőnket reformátusnak kereszteltek és ezt a vallást gyakorolja azóta is az egész család, annak ellenére, hogy édesapám eredetileg római katolikus. Bár vannak Szatmárról emlékképeim, de Nyíregyháza az otthonom. Itt konfirmáltam a városi gyülekezetben 1999-ben. A Benczúr Gyula Általános iskolában végeztem alapfokú tanulmányaimat, ezt követően a Bánki Donát Műszaki Középiskolába jártam, ahol 2003-ban végeztem. Felsőfokú tanulmányaimat Székesfehérváron végeztem a Nyugat-Magyarországi Egyetem Geoinformatikai Karán, itt földmérő és földrendező mérnöki diplomát szereztem.

Néhány évnyi ingázás után, 2011 óta dolgozhatom a Nyíregyházi Járási Hivatal Földhivatalában. Isten áldásából itt ismerkedhettem össze feleségemmel, Elek Ágnessel, akivel idén áprilisban kötöttünk házasságot. Azóta már önálló családként veszünk részt a Nyíregyháza-Városi Gyülekezet alkalmain. Házasságunkat Urunk megáldotta és most épp első gyermekünket várjuk.

A gyülekezetnek nem csak tagja vagyok, de igyekszem aktív részese és szolgálója is lenni. Minden lehetőséget megragadva részt veszek az alkalmakon. A vasárnapi istentiszteletek számomra felüdülést, feltöltekezést és személyes találkozást jelentenek Istennel az Ő Igéjén keresztül. Vágyakozással megyek a férfi bibliaórára, reggeli áhítatokra is. Egész évben nagy várakozással gondolok az augusztusi többnemzedékes táborunkra.

Hitéletemet gyermekkorom óta gyakorlom, bár lelki megerősödésem, élő kapcsolatom kialakulása a mi Urunkkal, Jézus Krisztussal az utóbbi 3-4 évre nyúlik vissza. Hogy ez a kapcsolat valóban élő lehessen, naponta személyes csendességet tartok, bibliaolvasással, imádkozással, és igyekszem testvéri kapcsolatot ápolni a gyülekezet tagjaival. Az Ige, ami nagyon sokat adott nekem, a Jakab 4,10: „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt és felmagasztal titeket.” Sokáig nem értettem, hogy mi a baj a hitemmel, hiszen hittem Istenben és igyekeztem „jó fiú” lenni. De rá kellett döbbennem, hogy Isten nem azért van, hogy a mi vágyaink kiteljesedésében segítsen, hanem, hogy általa neki és egymásnak szolgálhassunk, és ez legyen életünk örömforrása. Ezt nélküle nem tudjuk igazán megvalósítani. Isten a „...kevélyeknek ellene áll, de az alázatosaknak kegyelmét adja”. Ő ad bölcsességet hozzá, hogy hogyan tegyük, és Ő adja a kegyelem ajándékát. Így kívánok szolgálni a gyülekezetben és ezt a kegyelmet kívánom mindnyájunk életére Isten áldásaival.