Szász Győző
- presbiter
Bemutatkozás
1985-ben születtem Szatmárnémetiben. Szüleim a könnyeb boldogulás reményében döntöttek az anyaországba költözésünk mellett 1990-ben. Egy nővérem van. Mindkettőnket reformátusnak kereszteltek és ezt a vallást gyakorolja azóta is az egész család, annak ellenére, hogy édesapám eredetileg római katolikus. Bár vannak Szatmárról emlékképeim, de Nyíregyháza az otthonom. Itt konfirmáltam a városi gyülekezetben 1999-ben. A Benczúr Gyula Általános Iskolában végeztem alapfokú tanulmányaimat, ezt követően a Bánki Donát Műszaki Középiskolába jártam 2003-ig. Felsőfokú tanulmányaimat Székesfehérváron végeztem a Nyugat-Magyarországi Egyetem Geoinformatikai Karán, itt földmérő és földrendező mérnöki diplomát szereztem.
Szakmámat azóta is gyakorlom. Néhány évnyi ingázás után, a Nyíregyházi Földhivatalban dolgoztam 10 évet. Ez idő alatt Isten áldásából megismerkedtem feleségemmel, Elek Ágnessel, akivel 2017 áprilisában kötöttünk házasságot. Azóta már teljes családként veszünk részt a Nyíregyháza-Városi Gyülekezet alkalmain. Házasságunkat Urunk három gyermekkel áldotta meg. Benedek 2018-ban, Dávid 2019-ben, Domonkos pedig 2020-ban született.
A gyülekezetnek igyekszem aktív részese és szolgálója is lenni. Minden lehetőséget megragadva részt veszek az alkalmakon. A vasárnapi istentiszteletek számomra felüdülést, feltöltekezést és személyes találkozást jelentenek Istennel az Ő igéjén keresztül. Vágyakozással megyek a férfi bibliaórára, reggeli áhítatokra is. Egész évben nagy várakozással gondolok az augusztusi többnemzedékes táborunkra.
Hitéletemet gyermekkorom óta gyakorlom, bár lelki megerősödésem, élő kapcsolatom kialakulása a mi Urunkkal, a 2015-ös évben történt, mikor teljes életemre nézve igent mondtam Jézus Krisztus hívására. Hogy ez a kapcsolat valóban élő lehessen, naponta személyes csendességet tartok, bibliaolvasással, imádkozással, és igyekszem testvéri kapcsolatot ápolni a gyülekezet tagjaival.
Az ige, ami nagyon sokat adott nekem: „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt és felmagasztal titeket.” (Jakab 4,10)
